Ha egy szóval kellene illetnem a filmet, akkor azt mondanám: csalódás. Sokaknak nem tetszett már az előző felvonás sem, ahol a sziget helyett egy kastélyba terelték a cselekmény helyét. Viszont az itt meghozott döntés megágyazhatott volna egy nagyon jó filmnek, amire a cím is utalt, a dínók világuralmára. Ehelyett kaptunk egy akciófilmet dínók statisztálásával. Olyan, mint a Walking Dead későbbi évadjai, ahol a zombik elleni harc helyett a fókusz az emberek harcára terelődött. Itt is ezt kell elképzelni.
A cselekmény öt évvel az előző film után veszi fel a fonalat, ahol a dinoszauruszok látványa már mindennapi jelenség, felhőkarcolókra építenek fészket, halászhajókat süllyesztenek el, kimennek az úttestre, kempingeket borítanak fel, olykor megesznek valakit. Ebben az öt évben Owen és Claire elvonultan él és védelmezik Maisie-t, akire vadászik a Biosyn vállalat, kiknek célja, hogy az őshüllőket tanulmányozva gyógymódot találjanak gyógyíthatatlan betegségekre. Szerintük sok dolgot tudhatunk meg magunkról. Mondjuk ennek nincsen sok értelme, hiszen az evolúció szerint a majmokkal van közös ősünk, de persze a tudomány nem az egyszerű halandó néző asztala. Mindeközben böszme nagy sáskák eszik meg a termést, amihez csakis a vállalatnak lehet köze. Maisi-t és Owen raptorjának, Kéknek a kicsinyét elrabolják, tehát Owen és Claire elindul kiszabadítani őket.
Ha a leírás nem mozgatta meg az olvasót, az ne is várjon ilyen hatást a majd két és fél órás filmtől, mert ez minden, amit nyújtani tud. A legkiábrándítóbb az, hogy a dínók szabadon engedése teljesen súlytalan. Jelenlétük semmilyen korábban nem látott problémát nem jelent. Nem kapunk betekintést abba, hogy településeket pusztítottak volna el, mint ahogy nem egy település van, amit elefántok zúznak szét. Pteranodonok fészkelnek a felhőkarcolók tetején. Na és? Persze, probléma, de erről semmit nem beszélnek. Nem említik, hogy lecsapnak az ott élő emberekre, vagy körbe piszkítanák az épület környékét. Ha viszont galambok telepszenek valahova, azt azonnal tűzzel-vassal irtják. Egyetlen alkalom van az egész film alatt, amikor látjuk a városokban lezajló felfordulást, de az is csak hőseink átgondolt cselekedeteinek gyümölcse. Mi más lenne a megoldás, ha megakarnak ölni, minthogy kiengeded a 9 méteres Carnotaurusokat a ketrecéből?
A filmmel az a baj, hogy nem arról szól, amiről kellene, amire a cím is utalt. Ehelyett kapunk mutáns sáskákat. Komolyan. Olyan sáskákat, amiket a cég gyártott krétakori génekkel és mindent megesznek, csak azt a búzát nem, amit a Biosyn csinált. És hogy miért csináltak ilyet? Nem tudjuk meg. Elégedjünk meg azzal, hogy a csúnya gonosz vállalatnak ez jó. A cég tulajdonosa is letudja annyival, hogy ez egy félresikerült projekt, de nem szabad az ilyet sem lelőni. De nem arról van szó, hogy nem működik valami, hanem hogy globális éhínség felé taszítja a világot. Ha az volt a cél, hogy a konkurenciát lenyomják és csak az ő magjukat vegyék, akkor miért nem a búzát manipulálták, hogy nagyobbra nőjön, több termés legyen és ezzel monopóliumot kialakítva a piacon? Extra pénzre egyébként sincsenek rászorulva, hiszen a kutatásokkal rengeteg támogatás is jár. Másfelől, senkinek nem szúrt szemet, hogy minden mást megesznek, csak azt a termést nem? A gazdáknak feltűnt, de nem jelentették senkinek a furcsa összefüggést? A sáska-krízist pedig három visszatérő karakternek kell megoldania; Alan Grant, Ian Malcom és Ellie Sattler szakértelmét kívánja a helyzet.
A trió visszahozatala nem menti meg a filmet, pont kínossá teszi és kérdéseket vet fel. Alan továbbra is paleontológus és a csontokat sepregeti többet megtudva a dinoszauruszokról. MIKÖZBEN AZOK KINT ROHANGÁLNAK A VILÁGBAN. Mi értelme van a csontokat sepregetni, mikor ő maga mondja, hogy már senki nem támogatja a kutatásokat. Ezzel feltétlenül nem is lenne baj, hiszen ez érzékeltethetné is magányát, elvonultságát; de nem egyedül teszi, hanem csapata van. Hozzá kapcsolódik egy nagyon kínos jelenet, mikor a legnagyobb veszedelem közepette, kalapjáért nyúl saját karja elvesztését kockáztatva. Ellie olyan értetlen, hogy sok zöld gomb között nem találja meg az egyetlen sárgát, Ian egy önigazult ripacs, aki egyik pillanatban ossza a pozitív energiákat, majd visítva menekül a Gigantosaurus elől, hogy aztán 180 fokos fordulatot véve szembeszálljon vele egy botra tűzött lángoló sáskával.
Mint említettem a dínók szinte csak statisztálnak a film során, nem rajtuk van a fókusz. Owen-t látjuk verekedni, menekülni; egy kisebb lány bunyó is belefért a játékidőbe. A legnagyobb furcsaság mégis az, hogy az a Gigantosaurus, ami az egyik jelenetben másodpercek alatt befenyíti a T. Rexet; képtelen egy felborult kocsit félrelökni és végezni bármelyik hőssel is. Persze, a hőseinket rossz látni meghalni, mégis a Jurassic Park második részébe lazán félbetépte Eddie-t kté T. Rex. Itt nem kell várni önfeláldozást, itt happy end lesz. Akarom mondani happy. Ugyanis kifejezetten nagy megfejtés és lezárás nincsen a filmben. A stáblistát megelőzően kapunk egy monológot, hogy meg kell tanulni együtt élni ezekkel az állatokkal, hiszen egy nagy egységes rendszer kis részei vagyunk csak. Ezzel nem is feltétlenül lenne gond, hiszen a cápákat sem írtjuk ki, ha megtámadnak valakit. De itt egy olyan lényről van szó, ami nagyobb, mint a kék bálna. Egy ekkora állat egész hajókat pusztít el, a halászatot megakadályozza és akár egy egész strandnyi embert képes lenyelni. Viszont, ha olyanok, mint minden más állat, akik maguktól nem mennek az ember közelébe, miért vadásznak módszeresen állandó jelleggel hőseinkre? Ha valaki azt várta, hogy az emberek pusztulásához vezet a film, vagy a dínókat kiirtják és az ember diadalmaskodik, akkor csalódottan mennek ki a moziból. Viszont, ha egy akciófilmet szeretne nézni, lövöldözéssel, verekedéssel és néha dínókkal is, akkor bátran üljön be, bár kétlem, hogy bárki a franchise rajongójaként, vagy követőjeként erre vágyik.
