Nagyon nehéz maradéktalanul teljes kritikát alkotni a filmről, illetve általában nem könnyű rezümét vonni egy komplex alkotásról, legyen szó akár egy versről vagy éppen egy mozgóképes műről. Általában nem tévedünk nagyot, ha azt már az elején megállapítjuk hogy semmilyen esetben sem kielégítő az írónak, a készítőnek az általános summázatára hagyatkozni. Hiszen ebben az esetben a rendezőnek illetve írónak az akkori gondolatai, ábrándjai már nem adják vissza az eredeti nagy képet. S egyébként is, mihelyst az alkotás bekerül a kollektív psziché fogaskerekei közé, mindig valamilyen más összkép kerül vissza, mint – úgymond – megoldás a felvetett társadalmi jelenségekre, lelki problémákra vagy más elbeszélendő témákat illetően az alkotók felé. Ez sokszor meg is magyarázza a váratlan sikereket vagy épp a nagy bukásokat, az érthetetlen és kiszámíthatatlan reakciókat.
Az első blikkre leszüremlett nagy impresszió természetesen a hatalmas romantika, amely még Byron-on és Schelley-n is túlszárnyal. Ez bizonyos tekintetben természetesen meg is állja a helyét. Francesca farmon – a családja hűséges szolgálatában – eltöltött idő igazából fel sem mérhető. Lágy szeretettel teszi gyermekei és férje elé az ételt az asztalra, gondos lelkiismerettel viseli gondját a vidéki portól és a hosszú időtől megkoptatott háznak. Elfelejtvén vágyait, érzéseit csak a mindennapok üdvére tette fel életének további még előtte álló éveit.
A betoppanó szilaj romantika azonban kétségeket táplál benne, nem csupán felkorbácsolt élményeket. Az ismeretlen és váratlan szenvedély érthetetlen, olykor szürreális érzelmi reakciókat szül, amelyeket még maga sem ért. Egy szívszorító és furcsa lelkiállapottól tartott évek, évtizedek óta – mint mindannyian – a megélni nem mert érzések, az elszalasztottnak tűnő lehetőségek, tulajdonképpen a múló idő illúziójának a delejes, elbódító tüneményeinek újraélésétől. Ezek azok a benyomások, amelyek mint a vad vízi folyam, elementárisan áramlanak újra át a szív minden zugán. A visszafordíthatatlanság bénító érzése, a fullasztó kapkodás – mint levegő – a még talán el nem múló érzések után.
Mindazonáltal egy mellékzönge is fellelhető a sorok között – a könnyű út, amelyet a Francesca vendége kínál fel számára. Még abban az esetben is ha a korábbi élete némileg egyhangú, nem oly tartalmasnak bizonyult, egy hirtelen fellángolás okozta félreértelmezett helyzet csak szomorúságot és fájdalmat okozhat. Egy szinte végigélt élet összehasonlíthatatlan egy adott szituációban az ad hoc szerelmi barátsággal. Mégis annyira szívet tépően vonzó az egész, hogy mindent odadobna ért bárki. Mindez csupán egy leleplezni nem mert érzéki csalódás, álomkép – amely szükségszerűen ott lappang az elfojtások, a meg nem érzések mögött és rejtve várja mikor bukkan fel nagy robajjal, mint a szunnyadó vulkán.
Szó ami szó, elképesztően érzelemdús film, mondhatni minden korosztály számára ajánlott, többször is. A helyes értelmezése azonban felül kell hogy írja az azonnali emocionális benyomásokat. Drámai tartalma igen magas.
Robert Kincaid a National Geographic fotósa. Megbizatása az iowai Madison Countryba szólítja, ahol hidakról kell fotókat készítenie. Az eldugott vidéken eltéved, s egy magányos... több»
Szereplők: Meryl Streep, Clint Eastwood, Debra Monk, Kyle Eastwood, Jim Haynie
