Azt vettem észre, hogy itthon nem kifejezetten szeretik a horrorantológiákat.
Nem tudom, mi az oka, de számomra nagyon furcsa.
Van itt egy olyan, amit merek nyugodt szívvel ajánlani.
De nézzük csak.
Ebben az öt kisfilmet tartalmazó horrorantológiában egy elátkozott mozi adja a film kerettörténetét, ahol a véletlenül betévedő nézők legnagyobb félelmeiket és/vagy legsötétebb belső titkaikat láthatják viszont a vásznon.
Fiatalokat lekaszaboló maszkos gyilkos, nagyon érdekes módon értelmezett plasztikai műtét, démoni megszállás, párhuzamos világok és halál közeli élmény vetítései közül választhatunk, ha úgy döntünk, mi is helyet foglalunk a kipárnázott széken.
Indulhat a félelemvonat, markoljuk meg a karfát.
Az Alejandro Brugués (Juan, a zombivadász) nevéhez köthető első szegmensben (The Thing in the Woods) egy hegesztősisakot viselő marcona gyilkos szedi fiatal áldozatait, ami bár simán lehetne egy szimpla, ötlet nélküli slasher is azonban a sci-fi vonatkozású csattanója és a műfajt dramedyvé kovácsoló morbid humora miatt szerencsére sokkal több annál.
Technikailag is igényes, ráadásul csak egy minimális CGI-vel támogatott, formabontóan szórakoztató epizód, vagyis ez nálam 88%, tehát öt csillag.
Íme a második:
A Joe Dante (Piranha, Üvöltés, Szörnyecskék 1-2) által rendezett Mirari című kisfilmben egy csúnyán heges arcú barátnő hagyja magát rábeszélni, hogy párjának plasztikai sebész apja eltüntesse a heget.
A kissé elnyújtott és lassú expozíció után annyira szerintem nem üt nagyot az amúgy előre kitalálható, csattanónak szánt borzalmas végeredmény, vagyis ez csak 60%, így három csillag.
Ryuhei Kitamura (Éjféli etetés, Defekt) Mashit című filmjében a képmutató papok és apácák egyházközösségében bukkan fel az igazi gonosz.
Ebben a műfaját tekintve „demonic possession” részben nem is lenne semmi igazán eredeti, ha nem ismernénk a rendező slasher/gore-ban vérbő munkásságát.
Így aztán az alacsonyan repülő fejek, lekaszabolt végtagok és a bőségesen ömlő vérben gazdagon megkomponált képsoroknak lehetünk szem- és fültanúi, éppen ezért ez 74%, és négy csillag.
Az egyik személyes kedvencem jön:
A zsigerig nyomasztó, lélekölő, fekete-fehér képsorokat elénk táró This Way to Egressben főszereplőnk elveszti a valóságérzékelését, és azt hiszi (tudja?), hogy egy párhuzamos univerzumba került.
David Slade kőkemény paranoiát sugalló története leginkább pszichológiai jellegű rémisztés, amit Elizabeth Rease zseniálisan reális és kiváló játéka csak támogat, ráadásul végeredményben technikai minimalizmusa ellenére sem rossz, sőt!
Kegyetlenebb és nyersebb.
Nálam ez 89%, és öt csillag.
És lőn az ötödik:
Az antológia utolsó része, a Mick Garris (javarészt olyan King-feldolgozások, mint: Végítélet, Ragyogás, Rémület a sivatagban, Tóparti kísértetek stb., Master of Horror széria) által levezényelt Dead egy félelmetes kórházban játszódik, ahova egy kissrác a szülei lelövése és halála után kerül.
Mivel a rablógyilkos egyik golyója őt is eltrafálta, így néhány percig a másik oldalon volt, ezért különös és bizarr dolgokat kezd el látni.
A szülei gyilkosa pedig végig a nyomában van.
Bár az volt az érzésem a nézése közben, hogy inkább televízióra készült, mint ebbe a válogatásba, de semmi különösebb gond nincs vele, tisztes iparosmunka.
Így értékelésem 73%, és négy csillag.
A jobbára húsz-huszonöt perces epizódok között Mickey Rourke kiöregedett mozigépész karakterét láthatjuk egy-egy rövid monológ erejéig, de feltűnik még Patrick Wilson (Démonok között), Annbeth Gish (X-akták), valamint Richard Chamberlain.
Ez utóbbi amúgy a Tövismadarak Ralph atyája, feltűnése hatalmas poén.
Andrew Russo, Matthias Schubert és Jo Willems kezelték a kamerákat, és Richard Band, Kyle Newmaster, Aldo Shllaku és J. G. Thirlwell komponálták a zenéket.
Kedvenc fotelem és egy jó érett ananász.
Semmi más, csak a jó öreg borzongás.
47 Nightmare Cinema (2018)
Öt idegen vetődik egy nagyon furcsa ember által birtokolt, elhagyatott moziba - ahol egészen különleges filmeket vetítenek legmélyebb félelmeikről. több»
Szereplők: Mickey Rourke, Patrick Wilson, Richard Chamberlain, Elizabeth Reaser, Adam Godley
