Barbie-t senkinek sem kell bemutatni. Az ikonikus baba 1959-es piacra dobás óta töretlen népszerűségnek örvend, és aligha van olyan nő vagy kislány, akinek ne lett volna Barbie-ja, sokaknak akár több is, a Ken babákról vagy a számtalan kiegészítőről nem is beszélve. Generációkat fűznek hozzá kedves emlékek, de akik nem rajonganak kifejezetten a babáért, azoknak is biztosan megfordult már a kezük ügyében, és a képernyőn is találkozhattuk már vele néhány rajzfilm-adaptáció formájában.
A Warner, valamint Greta Gerwig és Noah Baumbach párosának jóvoltából pedig végre az élőszereplős mozifilm is megérkezett, ezerféle előzetes spekuláció és hatalmas marketingkampány közepette, és az év meglepetése lett, pozitív értelemben!
A nyitójelenet egy rögtönzött gyorstalpaló Barbie-történelemből: nevezetesen, hogy a kislányoknak odáig csak kisbabákról mintázott babáik voltak, csak anyukákat játszhattak. Azoban Barbie megjelenése felforgatta az addigi konvekciókat, és onnantól a kislányok már a saját álmaikat élhették meg játék közben. A humorosra hangolt jelenetet a sajátosan emancipálódó kislányokkal, a Barbie-ként színre lépő Margot Robbie koronázza meg, aki azt az ikonikus fekete-fehér úszódresszt viseli, amiben az első kiadású Barbie-t piacra dobták. Amellett, hogy megalapozza a film egyik alaptézisét, és easter egg a hardcore Barbie-rajongóknak, egy stílusos odaszúrás is ez azoknak, akik testkép-rombolással vádolják a játékot.
Ezután pedig a tökéletes, utópisztikus Barbieland-be kerülünk, ahol a Barbie-k idilli mindennapjaikat élik: talpig rózsaszínű, csilivili plasztik világ ez, ahol a Barbie-k multifunkciós, luxus babaházaikban laknak, a gardróbjukból kifolynak a csinos ruhák, ők töltik be az összes fontos tisztséget a minisztertől az orvosig, délutánonként a pink homokos tengerparton pihennek a kegyeikért epekedő Kenek gyűrűjében, és minden este csajos partikat tartanak. Itt éli a nagybetűs tökéletes életet Sztereotipikus Barbie (Margot Robbie) is, aki egy nap arra ébred, hogy a tökéletességbe hiba csúszott: elkezd a halálra gondolni, narancsbőre lesz, a sarka pedig először érinti a földet. Fura Barbie (Kate McKinnon) azt tanácsolja neki, hogy menjen el a való világba, és keresse meg a lányt, aki játszik vele, mert csakis tőle eredhetnek a hibák.
A bájosan naiv Barbie Kennel az oldalán elindul tehát a való világba, hogy rácsodálkozzanak arra, mennyire másképp is mennek itt a dolgok, mint azt képzelték. Az első tapasztalataik ugyanis a szexizmussal és a patriarchátussal kapcsolatosak – utóbbi nagyobb hatással lesz Kenre és Babielandre, mint gondolnánk.
A film kirobbanóan humoros, őrült szórakozás, de több egy sima vígjátéknál. Roppant sokrétegű mondanivalót és társadalomkritikát fogalmaz meg szexiumusról, a férfi-női viszonyok és szerepkörök alakulásáról, a modern nő kihívásairól, a burkolt patriarchátusról és nemi sztereotípiákról. Ilyen komoly témákkal ennyire szórakoztató tálalásban ritkán lehet találkozni, humora sokszor burleszkbe, sokszor paródiába hajlik, és popkult meg filmes utalások, főhajtások sokaságát ötvözi, ami fergeteges hangulatot eredményez.
Beemeli a sztoriba a Barbie-t gyártó Mattell céget, az élén Will Ferrell parodisztikus vezérigazgatójával, sőt Barbie kitalálója, Ruth Handler is megjelenik.
Ryan Gosling Kenje nagyobb szerephez jut, mint első blikkre gondoltuk volna. A műanyag szépfiú szerepébe belefáradó Ken nézeteit ugyanis alapjában változtatja meg a valódi világban tapasztalt férfiuralom, és a patriarchátus szócsövévé válik. Ken komédiája a film üdítőbb pillanatait eredményezi.
A modern, hús-vér nő is fontos szerepet kap Gloria karakterén keresztül, akinek legemlékezetesebb jelenete a monológ, amivel sorra észhez téríti a Barbie-kat. Hétköznapi dolgokról beszél, de sok ezer nő érezheti úgy, hogy szívünkből szólt – még akkor is, ha abszolút burleszkesre vannak hangolva ezek a jelentek.
A látvány gyönyörű, a tracklist csupa fülbemászó sláger, a musical betétek fantasztikusak, a színészi játékok pedig felteszik a pontot az i-re.
Margot Robbie természetesen elbűvölő, és csípőből hozza Sztereotipikus Barbie szerepét, és a fejlődési ívet is, amit a világ tökéletlenségére ráébredő és a tökéletlenséget mégis megélni akaró karakter jár be.
Nem marad el mögötte Ryan Gosling sem, és a mellékszerepekben is olyan szórakoztató figurákkal találkozhatunk, mint Simu Liu folyton rivalizáló Kenje, Michael Cera csetlő-botló Allanje, Emma Mackey Fizikus Barbie-ja, vagy John Cena Sellő Kenje.
Greta Gerwig megint kitett magáért, hiszen egy merész, tabukat és sztereotípiákat döntögető szatírát alkotott, amit éppen sztereotípiákból gyúrt össze. Aki azonban egy ízig-vérig feminista művet vár, az csalódni fog! Természetesen központi szerepet kap a feminizmus és a girl power, de Gerwig nem foglal állást határozottan a feminizmus mellett. Sokkal inkább gondolkodásra, önálló véleményformálásra ösztönöz, a befejezésben együttműködést és szolidaritást hirdet.
A Barbie kétség kívül zseniális alkotás lett, mely egy igazán értékes aspektussal gazdagítja a Barbie brandet és örökséget. Olyan filmélmény, amire már nagyon régóta szükségünk volt.
53 Barbie (2023)
akció | családi | dráma | fantasy | kaland | romantikus | vígjáték
Barbielanden minden a helyén van, a frizura tökéletes, a ruhák csodálatosak és minden kiegészítő passzol, egyszóval: ez egy tökéletes világ, legalábbis külsőleg. Aki itt akar... több»
Szereplők: Margot Robbie, Ryan Gosling, Helen Mirren, Will Ferrell, Michael Cera
