Persze nem egy pornófilmet vártam, de annyira izgatott voltam, mikor leültem a tv elé. Kár volt, nem történt semmi. Az életben biztosan érdekesebb volt ez a kapcsolat, de ezt nem sikerült filmre vinni. Kicsit laposra és sekélyesre sikeredett.
Nem éreztem a pompát, a csillogást, a bujaságot. Láttam, de nem éreztem. Ültem a fotelban, és nem repültem vissza az időben, XV. Lajos udvarába.
Hiába a gyönyörű forgatási helyszín, a sok szép berendezési tárgy, a szép ruhaköltemények, nem fogott meg. Szimpla tárgyaknak tűntek, amik szépek, de unalmasak. Hiányzott a bujaság. Nem láttam fűzőket, ahogy a király szépen lassan kioldozza, nem láttam cérnaharisnyás lábakat, ahogy a férfi finoman végigcsókolja, nem láttam, ahogy az alsószoknyát finoman felhúzza, nem láttam hosszú szárú bugyogókat és nem láttam hancúrozást az ágyban. Nem volt benne kéj, egy kis vadság, egy kis fogócska az éj leple alatt a sötét folyosókon. Ilyesmikre számítottam én a film címe alapján. Fel kellett volna korbácsolnia a nézőt, nem pedig egy unalmas történetbe sodorni. XV. Lajos (Johnny Depp) a ráírt felejthető szerepet jól eljátszotta, vagyis elvoltunk vele szépen, csendben. A szövegkönyve nem volt túl vastag, az biztos. Jeanne du Barry (Maiwenn) játéka is egy idő után inkább unalmas. (Többször előfordul, hogy furcsán tartja a kezét a szája elé Jeanne. Ez feltűnik a rosszmájú udvarhölgyeknek is, kezdik utánozni. Valójában én sem értettem ezt a kéztartást. Mit akart ez jelenteni?) Hiányoztak az igazi udvarbéli hölgyek szaftos pletykái, egy kis botrány, persze volt benne részünk, de az elenyésző. (Inkább egy divatbemutatón éreztem magam.) Többet szomorkodunk a történet alatt, néha a királlyal, néha Jeanne-val, mint lepedőket gyűrünk, vagy szerelmesen turbékolunk. A kémia is egy nagy kövér nulla a két szereplők között. A történetet gondolom, mindenki ismeri. 1743-ban járunk. Egy szerzetes és egy szakácsnő törvénytelen lánya, Jeanne Bécu, aki szajhaként keresi meg a kenyérrevalót és szerencséjére a király ágyasa lesz. Bár az igazi történet vége nem ennyire szerencsés, mindenesetre érdemes egy kicsit utánaolvasni, ha valakit érdekel. A szereplők között felbukkan Duc de Richelieu (Pierre Richard) is, nem igazán pozitív szereplőként. Ő tartotta az állásinterjút Jeanne-nak. Közepesnek mondanám a forgatókönyvet és a filmet is. A forgatókönyvírók: Maiwenn, aki mint rendező is részt vett a munkában, Teddy Lussi-Modeste és Nicolas Livecchi. Sokkal többet lehetett volna kihozni a történetből. A többi színész játéka felejthető, semmi kiemelkedőt nem láttam vagy tapasztaltam.
dráma | életrajzi | történelmi
Jeanne, a kultúra és az élvezetek megszállottja. A munkásosztálybeli nő ügyesen használja intelligenciáját és báját, hogy fokozatosan feljebb lépjen a társadalmi... több»
Az erotika helyett szerelem, egymás megértése, megbecsülés, humor, cinkosság, s persze az elfogadás, mindez „Versaillesban”.