Szépen, lassan tépi szét a lelkünket ez a történet. Mindig csak egy kicsit vesz el belőlünk, és a film végére nem marad semmi. Itt nincsenek szerető szülők és testvérek, aranyos nagybácsik, szeretet, szerelem, boldogság. Itt csak a kegyetlenség, az erőszak, a megalázás marad, mindez hidegen tálalva.
Még a rosszak szabadon vannak, addig a jókat, ketrecbe kell zárni. Mindig csak a jók hibásak! Már az első percekben felkapjuk a fejünket a történések láttán, és nem tudunk szabadulni tőle, mert hajt bennünket a kíváncsiság. (Persze mindenkiből más érzelmi reakciót fog kiváltani ez a történet.) Egy a „szerető apa”: Mike Munrow (Clemens Schick) által gyermekkorában megnyomorított férfi életét követjük nyomon, aki mára már belefáradt a „nagybetűs életbe”, a harcba az életben maradásért. A lelke megkeményedett, és a szíve olyan hideg, mint a jég.
Mostanra eltűntek a rossz álmok, gonosz testvérek, agresszív apa, csak egy kerekesszék maradt és pár négylábú barát, akik szépek, de nem hiúak, erősek, de nem tiszteletlenek, bátrak, de nem kegyetlenek, vagyis rendelkeznek az erényeinkkel, de a bűneinkkel viszont nem. Akik sosem hagyják el, de már így is túl késő! Bármit is teszünk, a múltunk ott kullog mögöttünk, mint egy hűséges társ, akitől nem szabadulhatunk. Néha nem a barátok, inkább az idegenek nyújtanak segítő kezet, amire nem is számítottunk. Nagyon tetszik a főszereplő: Douglas Munrow (Caleb Landry Jones) színészi játéka. Igazán hitelesen adja elő a reményvesztett embert. És mégis szépen beszél, nyugodt, de miért is lenne nyugtalan, mikor mindenétől megfosztották gyermekkorában. Jó pár feszült és borzalmas jelenet részesei lehetünk, én nem egyszer ledermedtem. A film zenei aláfestése nagyon jó, főleg a Kutyák Urának, Douglasnek az otthonában a gyönyörű dobermann (aki az ajtóban, fürkésző tekintettel, méltóságteljesen, keresztbe vetett lábbakkal fekszik a földön), és a morgásához igazodik a zene. Az én kedvencem: Miki, a kis foxterrier, a kis „fürkészdarázs”, a kis remegő farkú, állandóan vibráló kutyus, de a lényeget tekintve mindegyik kutyus szerethető és szép! Luc Besson a forgatókönyvíró és a rendező is egyben. Itt bemutatta a zsenijét nekem! Van benne egy kis gyilok és maffia, de ez ne riasszon el senkit! (A nagy kékség című filmje is tetszett, de a barátom azt mondta, hogy ennél még a Lolka és Bolka is izgalmasabb.) Nekem az is tetszett, megérinti a lelket. Én mindenkinek ajánlom! Remélem, Luc Besson és Caleb Landry Jones jó pár díjat nyernek ezzel a filmmel, de a kutyusokról sem szabad megfeledkezni! Megérdemlik!
83 DogMan - A kutyák ura (2023)
Douglas már fiatal kora óta küzdött azzal, hogy megtalálja a világban és a társadalomban a helyét, ezért inkább a kutyák társaságában keresett barátságot. Négylábú... több»
Szereplők: Caleb Landry Jones, Marisa Berenson, Jonica T. Gibbs, Christopher Denham, Michael Garza
