Mélanie (Ana Girardot) és Rémy (Francois Civil) egymásnak majdnem a szomszédai, teljesen párhuzamos életükre látunk rá. Sok bennük a közös, például a lelki elakadásaik, vagy az, hogy ugyanabba a kisboltba járnak le, egyféle kilátásra néznek a lakásaikból, egy metrón utaznak munkába. Mindketten szenvednek a magánytól, kapcsolatokkal próbálkoznak, de egymásba valahogy nem botlanak bele. Őszintén hálás vagyok a rendező-forgatókönyvírónak, hogy nem azt a kissé szirupos és klisés love storyt hozta ki ebből, amit a legtöbb kollégája magától értetődően választott volna a helyében.
A közepéig pedig nem éreztem azt, hogy Cédric Klapisch ezúttal meg fogja haladni az általam tőle legutóbb látott, szerintem közepes Ce qui nous lie szintjét, de a második felében végül elkezdett az összes addigi üresjárat és a szereplők tétlen szenvedése szépen értelmet nyerni, megformálni egy nagyobb összképet, a végére pedig egy optimista lezárást kaptunk (na nem valami hollywoodi happy endet kell elképzelni, hanem egyszerűen kitisztult minden). Általában is pozitív volt a film hangvétele, úgyhogy ez már csak amolyan hab volt a tortán.
A fényképezés nagyon igényes volt, néha kifejezetten festményszerűnek éreztem egyik vagy másik beállítást, de ez nem volt túltolva, csak annak tűnik fel, aki szereti a filmeket ilyen szemmel is figyelni. Élodie Tahtane volt az operatőr, megérdemli, hogy megemlítsük, szép munka.
Klapisch ezúttal is a megszokott színészeivel dolgozik, de egyik-másikuk láthatóan csak szinte cameo jelleggel jelent meg az első harmadban, hogy be lehessen őket snittelni az előzetesbe. De semmi gond, a két főszereplő is kitöltötte játékával a teret.
A helyszínválasztás nem lehetett volna tökéletesebb: a két főszereplő lakása Párizs északi pályaudvarának rendezővágányaira néz, háttérben a lapos Párizs egyetlen púpjával, a Montmartre-tal. Az erkélyeik szomszédos házakban vannak, de szinte összeérnek, mégis olyan az elrendezésük, hogy esélyük sincs észrevenni egymást, a vasúti zaj miatt meg kizárt, hogy legalább véletlenül meghallják a másik jelenlétét.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a kissé nyugisabb, melankolikusabb, de nem depis sztorikat, melyek lelki és pszichológiai tartalmat is hordoznak.
66 Ketten egyedül (2019)
dráma | romantikus | vígjáték
Rémy egy fiatal párizsi, aki egyszerű munkát végez. Mélanie egy fiatal párizsi, aki tudományos kutatással foglalkozik. Két depressziós hangulatú ember, akik egymás közelében... több»
Szereplők: François Berléand, François Civil, Marie Bunel, Garance Clavel, Simon Abkarian
