Egy kissé „giccsesre” sikerült film, ami azért hatással volt rám!
Gárdos Péter vígjátékot, oké, vagy ha nagyon ragaszkodunk a zsánerhez, egy szatírát rendezett, holott anno, amikor a film ötletével előállt, nem teljesen annak szánta...
A Szamárköhögés egy, de inkább mindkét gyermek látóterén át, avagy a kissé szubjektív világlátásán keresztül néz rá ’56-ra, és egyértelműen nem az események fő színterén, az utcán, hanem leginkább a szűk légterű lakásban, ahol három generáció „zsúfolódik” össze!
Persze túlzottan bonyolult rejtvények nem jellemzik a Szamárköhögés egészét, egyes dolgok, történések azonmód érthetőek, viszont rengeteg apró utalásból, rengeteg rövid párbeszédből áll össze a nagy, teljesen értelmezhető egész, és ettől kissé fura allűrje származik...
Igencsak szakadozott narratíva, nagyon erősen jelenetközpontú elbeszélés jellemzi, ahol az idő múlását nem a főhősöket is mozgató, szinte fájdalmasan lassan múló életszeletek, hanem a rádió komor és kőkemény bejelentései helyezik el időben valahol.
Igazándiból az, hogy 1956 októberében járunk, már a címfeliratozásnál kiderül, ez nem okoz nagy fejtörést!
A narrátor az első perctől fogva Tomi (Tóth Marcell), a család nagyobbik gyermeke...
A kissé morózus Nagymama (Törőcsik Mari) egy igencsak lepukkant légiriadó-szirénát őriz, és természetesen megrögzött kommunista.
Annamari (Kárász Eszter), a kisebbik gyermek teljesen szabadon bepisil mindenhol a lakásban, ahol éppen jólesik!
Mivel kijárási tilalom van, a gyermekek nem mehetnek iskolába, elvileg a felnőttek sem mehetnek ki, de azért Apa (Garas Dezső) másnap mégis bemegy a hivatalba, ahol ő az igazgató, és rettenetes idegállapotban felpofoz valakit, ettől viszont hihetetlenül bátornak és erősnek érzi magát...
Eközben Anya (Hernádi Judit) éppen a sértődékeny cselédlányt, a sértődött Szidit (Fehér Anna) békíti, akinek az udvarlója felkelő, és pisztolya van.
Eközben Nagymama két átlőtt kenyérrel tér haza a beszerző körútról...
Tomi még csak 10 éves, és nagyon érdeklődik az altesti ügyek iránt, például megméri magának, és úgy érzi, hoppá, itt valami nem stimmel.
Nyilván a nemrégen elcsent német nyelvű anatómiai szakdolgozat ebben az izgalmas önértékelésben nem segít...
Aztán látja, amint Szidit éppen kényezteti az udvarló, majd, kissé vonakodva bár, hagyja megvizsgálni magát ott lent az ügyeletes orvosnővel, rányit a meztelen, éppen fürdő Szidire a kádban, és nem tétovázik sokat.
Aztán Tomi hallja, amikor Anya Ákosnak (Eperjes Károly) szinte szerelmet vall, de még előtte, kissé spiccesen a meztelen kebleit mutogatja a felkelőknek. Tomi szembeszáll a család által csak „patkánynak” nevezett iskolagondnokkal, de a Nagymama írógépét így sem tudja kivinni az iskolából...
Majd később a „patkányt” holtan találja a lépcsőn...
Ami nekem nagyon tetszik, az a kamera „törpe” látószöge, ami Tomi és Annamari szemszögéből, magasságából veszi szinte az egész filmet!
Gárdos persze minden szereplővel üzen a nézőknek!
Kemény, egyértelmű üzenet 56-ról!
Eperjes Károly, Reviczky Gábor, Rudolf Péter és Ujlaki Dénes, akik hiába mellékszereplők, kifejezetten erőteljesen és jól játszottak!
Egy mű, ami egy teljesen más felfogásban „közvetít” 56-ról...
Az IMDb-n 493 vélemény után 7,1/10-es, a TMDB-n 9 szavazat után 51%!
Nálam ez négy csillag és 72%!
Tükörtojás, füstölt sajt és füstölt tarja...
A kedvenc fotelem „szolgálata” majd később!
„Rákosi elvtárs, pajtás!!!” – és ahogy lengeti a zászlót... felejthetetlen!