Hogy némi halvány emlék az első részről, vagy csak az előzetes bája miatt voltak jó érzéseim a filmről, nem tudhatom, de az biztos, hogy párszor kicsordult a könnyem a vetítés alatt. Egy majombőrbe bújtatott romantikus dráma rajzolódott ki előttünk, ami elkerülhetetlenül robog a szakadék felé, és csak egy igaz majom képes visszahozni a reményt a szívünkbe.
A film maga képes volt megadni azt a pluszt, amit az Avatar: A víz útja nem volt képes. Ott megmaradtunk természetfilmes távolságtartásnál, itt a majmok belevontak minket a cselekménybe, az együtt létezés örömébe. Mégsem vagyok felhőtlenül boldog. Nagyon elgondolkoztam, hogy megérdemli-e a 4 csillagot, és végül nem kapta meg. Ennek egyszerű oka van: a film rendezése inkább pocsék, mint jó, annak ellenére, hogy a több mint 500 szakember, aki a látványon dolgozott. tisztességes munkát végzett.
A film első felében hemzsegünk az egymásnak ellentmondó jelenetek közt. A legjobb pillanat az volt, mikor az elején megláttam a tájat, hogy legközelebb itt akarok céges csapatépítő túrára menni, annyira lenyűgöző volt. Az ugráló majmok sem tudták elvinni a fókuszt. Ez a nagyszerűség feszült neki a kidolgozatlan karakterábrázolásnak, a hullámzó koncepcióknak és a sikertelen dramaturgiának. A film félpercenként képes volt eltérő viselkedés ábrázolását hozni, eltérő fényelemekkel dolgozni, és arckidolgozásban ugrálni a Disney-mesék bájos figurái és a King Kong merev tekintélye között. Hol túl emberi, hol túl majmos volt, mint egy alkoholgőzös esti buliban, ahol nem tudod eldönteni, hogy ki a barát és ki az ellenség.
A család és a klán ábrázolása nagyszerű volt. A maga gyermeteg és önellentmondó módján kirajzolta a természettel összhangban létező törzs képét, akik harmóniában élnek a környezetükkel. Nem akarnak maguknak mindent, csak épp annyit, amennyire szükségük van a felhőtlen boldogsághoz. Ennek ellenpólusa Proximus népe, aki az egy közös igaz célért egyesíti a klánokat, hogy megküzdjenek a jövőjüket fenyegető zárt ajtóval. A civilizációt erővel kikényszerítő teljhatalmú cézár, aki akkora, mint egy két ajtós szekrény, és nagyon tudja, hogy mit akar. És persze ott van a kitaszítottakat szimbolizáló Raka, a hippi és Trevathan, a király kegyeltje. Szinte egy komplett ókori korleírás tárul fel, amiről tudjuk, hogy a középkor elsöpörte. Elég hosszú még a történelem, hogy ne fogyjunk ki az új részekből soha.
Freya Allan nekem nagyon kellemes meglepetés volt. A maga törékeny, de erős bájával még a karakterét ért csúnya írói bénázások ellenére is kiemelkedett a filmben. Már Ciriként is hasított, de itt meg tudta mutatni, hogy milyen az, amikor egyedül kell nagyot alakítani. Nem hozta meg azt a nagy pluszt, amitől hetekig lehetne beszélni a filmről, de azt igen, hogy nagy élményt nyújtson.
A történet legnagyobb ereje az a mondanivaló, ami átitatja a szereplőket, amitől a film utolsó harmadára nekem is sikerült megnyugodnom, hogy nem lesz ez annyira rossz, mint ahogy elsőre kinézett. Még akkor is, ha sablonos, elnagyolt és kicsit gyerekes a legtöbb ötlet a filmben, csak összeáll valami fogyaszthatóba. A zene nem volt kiemelkedő, de ahhoz elég jó volt, hogy a legszebb pillanatokat felerősítse, és elfeledjem minden bajomat a következő pár percre. Klasszikus filmes trükkökkel együtt engem megérintett újra és újra, hiába éltem már át számtalanszor előtte sok másik filmben.
A film hibái közt kiemelném, hogy ha már ennyire hangsúlyos a természet térhódítása, akkor jó lett volna, ha a filmben feltűnik bármilyen rovar vagy állat, ami nem sas, sirály vagy majom. Így úgy tűnt, hogy a vírus szinte mindent kipusztított, és csoda, hogy még van élet a Földön. Az az én hiányosságom, hogy nem ismertem fel az ikonikus helyszíneket, gondolom San Francisco jól ismert épületeit. A végső kérdésre, hogy vajon meddig bírják ki az emberek, hogy újra a tömegpusztítás útjára lépjenek, gondolom, a következő részben kapunk választ.
A film ajánlott a franchise kedvelőinek, sci-fi rajongóknak és majomkedvelőknek. A többieknek jó lesz altatónak.
Sok évvel a legutóbbi események után számos majomtársadalom alakult ki az oázisban, ahová Caesar vezette társait. Eközben az emberek rejtőzködve élnek. A majomklánok egy... több»
Szereplők: William H. Macy, Kevin Durand, Freya Allan, Dichen Lachman, Neil Sandilands
