Anno annak idején létezett Magyarországon egy horrormagazin Borzongás címen (amely a néhai Magyar Fangoria magazin utódja volt). Bár legnagyobb sajnálatomra a Borzongás című horrormagazin igencsak tiszavirág-életűre sikeredett, de volt benne egy Retro borzongás névvel ellátott rovat. Eme rovatból szoktam néhanapján szemezgetni magamnak valami esti filmet, és így akadtam rá jelen filmünkre, az 1982-es Lidércre. A magazinban olvasható cikk írója megemlítette, hogy jelen produkciónk némileg hasonlít egy nagy kedvencemre, méghozzá a szintén 1982-es The Entityre (ami idehaza a Lélekvesztő címen lett bemutatva), és hát ez bőven elegendő volt számomra ajánlólevélként. Így hát nagy lelkesedéssel kezdtem bele a Lidérc című alkotásba, de ahogy haladtam a filmmel, úgy lohadt egyre jobban le az a bizonyos lelkesedésem jelen produkciókkal kapcsolatosan. Na de lássuk hát, hogy milyen is lett a Lidérc című film!
A film rendezője az a bizonyos John Hough volt, akinek már korábban láttam két rendezését (az 1980-as Az erdei kápolna titkát és az 1988-as Üvöltés 4. - A vérfarkasklánt), és hát finoman szólva egyik film se nyerte el anno annak idején túlzottan a tetszésemet. Nos hát azt kell hogy írjam, hogy jelen produkciójával sem sikerült a rendezőknek egy jobb filmet összehoznia, persze evidens, hogy mindez nem csupán a rendező lelkén szárad, merthogy jelen filmünk kimondottan gyengére sikeredett az én szememben.
Az első komolyabb hibája a Lidérc című filmnek, hogy roppant mód unalmasra sikeredett a történetének a kivitelezése. Bár ez nem feltétlenül a forgatókönyvírójának (George Franklin) volt a hibája, ugyanis maga a film történetére még azt írnám, hogy kellő mód érdekesre is sikeredett, csak sajnos nem igazán tudott elegendő mértékű feszültséget generálni. Persze azt sem állítanám, hogy a forgatókönyvírói munka hibátlan lett volna, ugyanis sokszor igencsak felületesre sikeredett, ráadásul jó pár alkalommal nem is foglalkozik kellő mértékben egyes karaktereivel, és hát sikerült egy olyan lezárást is összehozni, ami minden volt, csak nem szórakoztató, és nem igazán elfogadható.
Sajnos a filmben látható karakterek alakításaik sem voltak meggyőzőek, élükön a főszerepben látható John Cassavetesszal (1929–1989), akinek az arcjátéka valahogy olyan szinten elütött a filmbéli karakterének az érzelmeitől, hogy szinte egyáltalán nem tudtam ezzel megbarátkozni. A további karakterek pedig egy percre sem sikerültek elég érdekesre, így pedig a John Cassavetes karakterének kellett volna elvinnie a hátán a filmet, de ez nagyon nem sikerült jelen esetben. Mindezek mellett pedig ott volt a filmvégi lény ábrázolás is, ami minden volt, csak hát jóra nem sikerült.
Persze azért némi pozitívum is található azért jelen filmünkben, mégpedig, hogy kellő figyelmet szenteltek a készítők arra, hogy a filmben látható gyilkosságok, a produkció műfajához mérve kellő brutalitást tartalmazzanak, és hát ezen jelenetek kivitelezése is egészen erősre sikeredett. Ráadásul a film zenei aláfestései, amit Stenley Myersnek (1930–1993) köszönhetünk, sem lettek rosszak.
Mindent egybevéve, nem lett volna ez a film ennyire gyenge, ha sokkal több feszültséggel látták volna el, és hát egy komplettebb lezárást is összehozhattak volna hozzá, de ezek hiánya miatt. Nálam így két csillagnál többet, sajnos nem igazán ér.
57 Lidérc (1982)
Egy Galen nevű kisvárosban egy tinédzser fiú azt állítja, hogy álmában látta, ahogy egy nőt megerőszakolnak és megölnek. A helyi seriff és egy orvos kideríti, hogy a fiú... több»
Szereplők: John Cassavetes, John Ireland, Bruce Dickinson, Kerrie Keane, Helen Hughes
