Az 1988-as A fehér féreg búvóhelye című filmet (ami idehaza valamikor 1990 nyara tájékán került bemutatásra) már nagyon régóta tervezgettem, hogy újranézzem, ugyanis valamikor tinédzserkoromban volt hozzá szerencsém, és hát szinte semmi emlékem nem maradt meg belőle, így hát igazán időszerű volt már az a bizonyos újranézése. Most, hogy mindez megtörtént az elmúlt napokban, és még igencsak frissek az emlékeim jelen produkciónkról, lássuk hát, hogy milyen is lett A fehér féreg búvóhelye című film!
Elöljáróban mindenképp megemlíteném, hogy a Ken Russell (1927–2011) rendezésében készült film, igencsak kevés horrorisztikus elemmel operál, viszont annál több más műfaji stíluselemeket vonultat fel. Bár azt azért gyorsan leszögezném, hogy szinte egyik-másik filmes műfajból sem merít annyit, hogy egyértelműen rá lehessen aggasztani a kaland, az akció, az erotikus, avagy a vígjátéki besorolást. Jelen produkciónk egyértelműen egyfajta filmes műfajok igencsak különleges elegye, ami bár érdekesre sikeredett, de annyira azért nem, hogy egy kimondottan szórakoztató alkotásként kezeljük végeredményben.
A fehér féreg búvóhelye a nagy becsben tartott író, Bram Stoker (1847–1912) talán második legismertebb könyvéből merít, de lényegesen eltér a könyvben olvasható történettől. Ken Russell (1927–2011) nemcsak a film rendezését vállalta magára, hanem a forgatókönyv megírását is, és hát Mr. Stoker 1911-ben publikált regényét csak amolyan alapként vette a forgatókönyv elkészítéséhez, hisz számos helyen megváltoztatta, kiegészítette, sőt, még a történet elmesélési stílusán is sokat változtatott. Ezáltal pedig teljesen felesleges is összehasonlítani az írót és a filmre adaptált változatot.
Maga a film cselekményvezetéséről elmondható az, hogy képes volt megragadnia a nézője figyelmét, de csak épp hogy annyira, hogy mindig kíváncsi legyen a soron következő jelenetekre. Jómagam ahogy haladtam egyre jobban előre a film történetében, úgy vettem észre azt a dolgot, hogy jelen filmünk szinte nulla feszültséggel és szinte minimális izgalmakkal is képes volt lekötni a figyelmemet, és talán ezt találtam a legnagyobb pozitívumának.
Nem szokásom beleállni a régebbi filmekbe a téren, hogy miként is néznek ki azon jelenetek benne, amelyek azt a célt kívánták szolgáltatni, hogy a nézőjében feszültséget ébresszenek, de sajnos azt kell hogy írjam, hogy A fehér féreg búvóhelye felett csúnyán eljárt az idő. Persze nem kívánom, hogy jelen filmünk is essen át az elmúlt években oly divatossá váló újrafeldolgozáson, de ha mondjuk készülne belőle egy feszültségekkel és izgalmakkal bővelkedő keményebb vonalú horrorfilm, én vevő lennék rá, ugyanis a folklor hangulata bőven megvan hozzá már maga az alaptörténetében is. Maga a filmben látható szereplők is kissé bárgyúak voltak, élükön Hugh Grant színésszel, de azt kell hogy írjam, hogy még így is szerethetőre sikeredtek, talán mert kellő mértékben voltak esendőek.
Tulajdonképpen A fehér féreg búvóhelye című filmből nem tudnék nagyon kiemelni semmi igazán emlékezetes dolgot, se pozitívumként, se pedig negatívumként, ezért értékelésileg én is maradnék valahol a középtartományban. Mindez dolgok tőlem, három halovány csillagocskát azért megértek.
72 A fehér féreg búvóhelye (1988)
A film története szerint Angus Flint, a skót archeológus egy furcsa koponyára lel a feltárás alatt álló romok között. Angus egy fogadáson megismeri lord James D'Amptont, aki... több»
Szereplők: Hugh Grant, Peter Capaldi, Amanda Donohoe, Gina McKee, Catherine Oxenberg
