Barátaink

2024.06.24 10:48 Yosihiro Olvasottság: 196x

0

Érdeklődéssel ültem le nézni ezt a filmet. Igazából a nehéz érzelmi részét kihagyták, és inkább a színes, vidámabb részét próbálták az élet szakaszaiból megmutatni nekünk. Az ember valahol mindig gyermek marad, amíg a szülei élnek, hiszen akkor érzi, hogy van, akihez tartozik, aki még él, akitől segítséget, örömöt, bánatot, szeretetet vagy haragot kap, a vége mindig ugyanaz. Egy szüleink vannak, és elvesztésük igen nehéz.

A Képzeletbeli barátok lehetnek jó és rossz hatással egy elmére. Egyrészt fejleszti a kreativitást, másrészt egy befordulást is eredményezhet. Így ez az alkotás számomra két értelmű, hiszen a régi emlékek hol fájdalmasak, hol örömtelik. Maga ez a mesevilág igen szép, színes, misztikus, és kicsit ijesztő is.

A lényeg, hogy egyfajta lelki társat kap az ember, akivel akár mindent megoszthat, és ez lehet kortól nemtől független. Összességében a forgatókönyv jó, a rendezés is jó lett. A szereplők ugyan nem tudnak adni a filmhez, de tartják a jó színvonalat. A hangi és képi effektek viszont adnak a filmhez, és ez mindenképp pozitívum. Így nálam elérte a négy csillagot, mert tényleg elvarázsolja az embert és kikapcsol. Remek mesevilágot teremt, színes, változatos, zenés. A mondanivalója az, ami talán zavaró lehet, egy képzeletbeli társ lehet egy játék mackó vagy épp dinoszaurusz, akivel valamilyen szinten kapcsolatba lépünk, és ő lehet egy képzeletbeli barát. Talán az életben is kötődünk egy játékunkhoz, de amikor közösségbe lépünk, és sajnos ma már az internet is az, ez a mesevilág eltűnik. Marad a hazugság, a becsapás és az érzelmekkel való játék, amit ad nekünk az élet. Ezért nagyon fontos a kiépített bizalmi kapcsolat, főleg család, testvér és barátok terén. A mese világa pedig emlékeztethet rá, hogy soha nem vagyunk egyedül. Üdv: Yosi