Tom Ford nagyon nagyot rendezett, és a színészeket is remekül vezette, mert szerintem kivétel nélkül fantasztikusan alakítottak, az élükön Colin Firth-szel. A látvány, a környezet csodás, az operatőri munka Eduard Grau jóvoltából igazi vizuális különlegességgé emeli a produkciót. Már az első öt percben nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem egy hétköznapi színvonalú film. A rendező divattervezői hátterének a megalkotott látványra vonatkozó hatása kétségbevonhatatlan és rendkívüli.
Mellesleg ugyanez az operatőr dolgozott a Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley és az Élve eltemetve című filmeken, mindkettőnek igen jó volt a fényképezése, pedig ezt is beleszámolva a három film három egymástól teljesen különböző stílus. Igen sokoldalú szakember ez a Grau.
Nem olvastam Christopher Isherwood könyvét, amiből a film készült, így nem tudtam meg, hogy az 1960-as években George, a Los Angeles-i egyetemi tanár mitől van rettenetesen kitömve, így ezt simán tudomásul vettem, és élveztem az elképesztő formatervezésű otthonát, a csodás Mercedesét és patika ruhatárát.
Szóval van ez a George, akinek meghalt a nagy szerelme, és most összetörtnek és magányosnak érzi magát, úgyhogy mindenkihez szól még pár kedveset, elrendezi a dolgait, és megpróbál öngyilkos lenni.
A film tulajdonképpen erről a veszteség utáni magányról és szenvedésről szól, de ez alatt semmi nyomasztást és gyötrést nem kell érteni, egyszerűen átérezzük, hogy neki most nagyon nehéz élnie.
Szinte hibátlan és tökéletes az egész, talán csak annyit lehet neki felróni, hogy mint általában a modern prózák filmadaptációinál lenni szokott, a cselekmény lassú, így akit ezek az emberi dimenziók nem kötnek le, az feszengeni fog, és az óráját fogja nézegetni vagy beleteker. Nekem ez a lassúság és kevés cselekmény belefért, nagyon élveztem.
75 Egy egyedülálló férfi (2009)
A hatvanas évek Amerikájában, a kubai rakétaválság küszöbén az ötvenes professzor, George Falconer elkeseredett döntésre szánja el magát. Miután élettársa, Jim meghalt,... több»
