A nyolcadik utas: a Halál korszakalkotó sci-fi klasszikus minden téren, ezt kár tagadni. Kivételesen jó folytatást kapott A bolygó neve: Halál címen, mely bizony sokak számára még az elsőnél is jobb. Nekem mindenesetre az első a kedvencem. Közös nagy sikerüket a vizuális effektek forradalmi sikerén túl az eredetiségüknek köszönhették, és a belevaló szereplőknek, köztük is főleg Ripley-nek.
Ez a harmadik rész igyekszik folytatni a történetszálat, ami bizonyos mértékben sikerül is tisztességes módon, fenntartva az izgalmi szintet, meg a lény is több képernyőidőt kap, és ezáltal közelebbről is jobban szemügyre vehetjük, de nem nyújt túl sok újdonságot az előzőekhez képest. Akárhogy is nézem, még önmagában is egy erős közepest adok neki: nem hozza nagyon az előbbiek varázsát, de nem távolodik el túlságosan sem. A xenomorph itt roppantul formában van, sőt ezúttal egy kutyából kel ki, amely már csak úgy lehetett drámaibb, hogy közben Newt elhamvasztása ment. Sajnáltam is, hogy meghalt a kislány, pedig az előző után rengeteg potenciál volt a szerepében.
Egyébként az elején nagyon irritáló volt az agyonvágott nyitóstáblista közben jelenetsorokat berakni. Ebben a részben szinte fegyverek nélkül kellett szembenézniük a veszedelemmel, ami némileg feszültségkeltőbb. Hát még az, hogy Ripley-ben is benne volt egy! Sokkoló finálét sikerült ezzel varázsolni, mintha nem lett volna elég a véglegesen apokaliptikus helyzet. Ezen a ponton... valahogy kétlem, hogy valóban ott az emberi Bishop lett volna, tudván, hogy mennyire akarta kezdettől fogva a fegyvertársaság a szörnyet. Mindenesetre valamelyest érdekel a negyedik a rész, melybe a közeljövőben óvatos optimizmussal belevágok.
10/7.
79 A végső megoldás: Halál (1992)
Ellen Ripley és társai űrhajójukkal lezuhannak a Fiorina 161 nevű bolyóra, a szerencsétlenséget csak a nő éli túl. A bolygót magukra hagyott rabok lakják, akik sokkal nagyobb... több»
Szereplők: Sigourney Weaver, Charles Dance, Lance Henriksen, Charles S. Dutton, Holt McCallany
