Ez egy erős témakört feldolgozó film, de a mondanivalója nagyon minimális. Az utóbbi évben megjelent két másik, a magyar oktatással foglalkozó játékfilm közül sajnos ez a leggyengébb. Nekem ez az egész narratíva kicsit sekélyes. Igen, sz*r a helyzet, igen, lélekőrlő, igen, kiölik a gyerekekből és a tanárokból a vidámságot. Ezt a sztorit ismerem, mindenki ismeri, hiszen ebben éltünk, ebben tanultunk. Mi a megoldás? Mi lesz? Ennyi az egész gyermekkor?
Sokat gondolkoztam a film erényeiről és arról, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem, és úgy érzem, nagy részük azért jött elő, mert a Fekete pont inkább nosztalgiavonat, mint történet. Van egy enyhe narratíva egy diákról és tanárról, amik szépen párhuzamba állíthatóak, és gyerekként biztos nem láttam át ennyire a tanári oldalát a történetnek, de igazság szerint meglepődni ezen sem tudtam.
A gyerkőcök beszélgetései meg tevékenysége nagyon emlékeztettek a saját iskolás éveimre, vagy későbbi találkozásaimra az oktatási intézményekkel. Ezek olyankor már viccesek voltak inkább, de nem burleszk szinten, egyszerűen csak humoros emlékek voltak. De csak emlékekre nem lehet filmet építeni, kell valamit a rendezőnek is adni. Ennél több kell, egy csomó más dolog is emlékeztet a gyerekkoromra, akár jóra, akár rosszra.
Itt nincs ez a világ kifejtve, vagy tovább mozgatva, vagy akár kifordítva. Modern kori gyerekek problémája sincs nagyon benne, egy okostelefon sincs az órákon. A szülők is egy jelenetre redukálódnak csak, ami szintén ugyanolyan szomorúra sikerült, mint a film szinte minden másik része. Én értem ezt a képet, és értem, hogy van mit kritizálni, de ennél azért több egy gyerekkor. Az különösen furcsa, hogy a történet szerint a főszereplő kisgyerek megnémul, de egyetlen jelenet sincs a szüleivel, pedig őket kéne először felhívni, ha ilyen történik.
A színészi játék és dialógusok is kicsit mesterkéltnek hatnak, de ezt nem fogom felróni a filmnek, sejtem, hogy jó gyerekszínészeket találni haláli munka lehet. A technikai oldala a filmnek viszont nagyon rendben van. Rév munkássága remek hangulatot kölcsönzött a legtöbb jelenetnek. Ugyanakkor a sztori egy pontján végignézünk egy rövid színházi előadást, ami számomra sehogy sem illet bele a történetbe. Ezt is csak a nosztalgiavonat egy új állomásának fogtam fel.
A problémám a filmmel, hogy a rámutatáson túl nem csinál mást. Nem mutat pozitív szerepet, vagy valamilyen megoldást. Nem ad reményt, nem láttatja az érem másik oldalát, mert azért nem minden gyerek depresszíven hagyja ott az ötödik osztályt. Nyilván lehetetlen megkérdőjelezni a történet igazságait, de lehet, a film nem a helyes médium erre, mert ez olyan volt, mintha egy cikket olvasnék. Szerintem az Elfogy a levegő és a Magyarázat mindenre érdekesebben nyúlt hozzá ehhez a témához.
77 Fekete pont (2024)
A Cannes-ban bemutatott Itt vagyok és a Balaton Method című alkotásairól ismert Szimler Bálint bemutatkozó játékfilmje. A Fekete pontban visszatér korábbi munkatársa, a ma... több»
Szereplők: Mészöly Anna , Mátis Paul , Kovács 'Dadan' Ákos, Mátis Inez, Ferenczi Gábor
