Jokerként ismertük meg, de bezárták, és emberré vált. Todd Phillips kiválóan adagolja az újabb finomságokat, ami áthatja a hős bukását, szenvedését és fellángolását. Egy deviáns árny hatalmába keríti egy érzékeny ember lelkét, és úgy dobálja, mint a viharos óceán a hajót. Ennek a hánykolódásnak a története bontakozik ki minden szépségével és megpróbáltatásával együtt.
A film szórakoztató értéke 2 csillag. A 4 csillag annak szól, hogy amit meg akartak valósítani, azt kiválóan megtették. Zseniális rendezés, zseniális drámaiság. Sajnos többször majdnem elaludtam, annyira unatkoztam. A zsenialitás maga alá temette a filmet, és összeomlott saját komolyságának súlya alatt. A DC világába kiválóan illik ez a mély melodrámaiság, méltó folytatása az előző filmeknek.
A film művészi értéke magas, ez a legnagyobb erénye. Kiválóan megkomponált hatások és ellenhatások mozgatják a képi világot. Együtt csavargatják a szívünk az érzelmi hatások. A történet felépítménye többször meginog és átalakul, mert Joker életében az egyetlen állandóság a téboly.
Az első 30 perc számomra szinte megkülönböztethetetlen egy 60-as években készült amerikai drámától. Korhű esetlenséggel mutatják a pusztulat és élet finom egyensúlyát. Az egész olyan hangulatot hoz, mintha egy második világháborús koncentrációs táboros élményt feldolgozó filmet néznék, benne a fogvatartottak reménytelenségével, és a rajtuk uralkodó elnyomottság fájdalmával. Nekem ez egy kicsit sok volt. Értem a koncepciót, csak nem élvezem.
A filmet végig átlengi egyfajta 60-as évek hatás. Mintha Gotham City sosem fejlődne, sosem akarna több lenni, mint a bűn és a mocsok városa. A karakterek is megragadtak ebben a mozdulatlanságban. Az egyetlen, ami mozdul, az Joker és az ő személyisége. A legjobb az egész filmben, hogy sosem derül ki az elejétől a végéig, hogy ez csak Joker egy látomása volt, vagy valóban megtörtént.
A barátnő szerepe igazából egy tükör, ami Joker saját fantáziájának megerősítésére szolgál. Érdekes, hogy a nő pont egy pszichiáter tanuló, aki odáig van a hírességért. Minden dal, minden esemény egyetlen célért robog előre: képes-e egy ember teljesen feladni önmagát a téboly és az összeomlás irányába?
Joaquin Phoenix zseniálisan alakít. Végig titokzatos, sosem látunk az álarc mögé. Lady Gaga nagyon szépen énekel, de amit a vásznon láttam, az nem győzött meg. Margot Robbie alakítása sokkal intenzívebb és varázslatosabb volt. Gaga egyszerűen Joker árnyékának tűnt. Brendan Gleeson egyfajta testvér volt. Vigyázott mindenkire, de sosem köteleződött el. Jó kis dinamika alakult ki közöttük. Igazán üdítő volt.
A film nagy része egy tárgyalóteremben játszódik. A többi része pedig a börtönben. Két meghatározó helyszín közt teljesedik ki Joker személyisége, és omlik össze. A folyamatos átverések, ámítások és képzelgések tengerében ez a két biztos pont. Az egész egy képtelen helyzettel indul, és egy teljesen abszurd megoldással végződik. Már csak ezért is érdemes végig kitartani.
A dalok egyfajta romantikát hoznak a történetbe. Számomra ez sokkal inkább ballada, mint musical. Egyszerűen hiányzik belőle a vidámság és a megváltás ígérete. A legtöbb eseménynek, jelenetnek nincs értelme, csak a személyiségek és torzulások kivetülései. Szomorkás történetek és elemi erejű drámák kedvelőinek ajánlott a film. Látványos akciók kedvelői válasszanak másik filmet!
akció | dráma | krimi | musical | thriller
Arthur Fleck, az Arkham Elmegyógyintézet leghírhedtebb lakója, egy ismeretlen nő kíséretében szabadul ki a fogságból, odakint azonban hatalmas káosz uralkodik. Gotham City... több»
Szereplők: Joaquin Phoenix, Lady Gaga, Brendan Gleeson, Catherine Keener, Steve Coogan
