A Titán, Julia Ducournau Arany Pálma-díjas alkotása kétségtelenül 2021 legnagyobb visszhangot kiváltó botrányfilmje volt.
A tehetségét és markáns rendezői vízióit már debütáló filmjével, a 2016-os Nyerssel is bizonyító Julia Ducournau ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, és talán még a Nyersnél is gyomorforgatóbb lázálmot szabadított a nézőre. Nyitott koponyaműtét, egy beteg fétis, autós sztriptíz show, egy sorozatgyilkos vérgőzös ámokfutása, gyilkos hajtűk és bárszékek, a híres-hírhedt autószex (melyből 2 jelent is van), explicit leszbikus és homoerotikus jelenetek, transzhumán terhesség, gázolaj formájában érkező menstruáció, androgünitás, egy rendkívül beteges apa-gyerek kapcsolat... És mindez még csak a jéghegy csúcsa.
A Titán roppant összetett, komplex mű, melynek műfaji besorolása is nehézkes. Dominánsan jelen van a testhorror, ugyanakkor néha durva slasher, néha nimfomán erotikus thriller, néha tabudöntögető genderfilm, néha tüzes feminista kiáltvány, de egy kicsit pszichodráma is, máskor érzelemdús melodráma gyászról, traumákról, énkeresésről, kötődési problémákról, magányról, két sebzett és antiszociális ember feltétel nélküli egymásra találásáról és ragaszkodásáról.
Félreértés ne essék, a Titán méltó a hírnevére, mert miközben egyfajta coming-of-age utazás is ez a hősnő, Alexia számára, aki gyerekkora óta kizárólag autókhoz, fémekhez tud kötődni, míg a cselekmény végére a maga módján megszereti fogadott „apját”, Vincentet – de elsődleges célja a sokkolás, a tabudöntögetés és a határok feszegetése. Minden jelenetében sokkol, megbotránkoztat, vagy öncélúan provokál.
A pszichopata Alexia még gyerekként szenved autóbaleset rideg és érzéketlen apjával együtt. A kislány koponyájába egy Titán implantátumot ültetnek; ekkorra datálható beteges fétisének kialakulása a fémek iránt. Felnőttként szintén csak az autók és a fémek mozgatják meg érzelmileg, emberi kapcsolatait mindössze az jelenti, hogy random gyilkol meg embereket szinte bármilyen okból, legyen az egy tolakodó rajongó, egy kívánatos intim piercing tulajdonosa, vagy csak egy rosszkor rossz helyen lévő szerencsétlen.
A film második felére éles tempóváltás követezik, és a magát férfinak kiadó, kopaszra borotvált, eltorzított arcú Alexia és a rég eltűnt fia emlékébe görcsösen kapaszkodó tűzoltóparancsnok, Vincent csendes, ám nem kevésbé polgárpukkasztó közeledését láthatjuk.
Vincent őszinte apai érzésekkel közeledik Alexia/Adrien felé, és szerető gondoskodással veszi körbe, miközben egyre több jel utal arra: Vincent tudja, hogy nem a fiát kapta vissza. De ahogy látjuk, milyen démonokkal küzd a korosodó tűzoltó, egyre inkább megértjük, hogy miért olyan fontos számára, hogy szerethessen valakit, bárki is legyen az.
Alexia nem beszél – így igazán szép rendezői teljesítmény, ahogy Docournau párbeszédek nélkül, pusztán utalásokkal, szimbolikával érzékelteti kettejük apa-fia/lánya kapcsolatának fejlődését. Elsődleges kommunikációs eszközük a tánc – bizarr, mégis lenyűgöző látványt nyújtanak ezek a szürreális jelenetek, különösen Alexia/Adrien coming outtal felérő erotikus tánca a tűzoltóautó tején a felfokozott homoerotikus hangulatban lévő tűzoltók előtt. Ekkor bizonyossá válik: Vincent tudja az igazat, és már korábban is tudta.
A lezárás egyszerre érzelmes és hátborzongató: gondoskodik róla, hogy ez a rémálomszerű, nyomasztó, mégis formabontóan zseniális filmélmény egyenesen a bőrünk alá kússzon.
Ehhez a kiváló rendezés és filmnyelv mellett a főszerepet alakító Agathe Rousselle zsigeri alakítása is hozzá járul. Bármily hihetetlen is, de egy amatőr színésznőről van szó, akiknek ez az első filmszerepe. Átélése és hitelessége, amivel a pszichopata karakter különböző oldalait alakítja – az érzéketlen gyilkost, az autókkal közösülő deviánst, a dögös és feminim sztrippert, a maszkulin tűzoltófiút, a terhességét rejtegető androgün lányt – valami lenyűgöző, elemi erővel működnek a vásznon. Állítólag Julia Ducournau maga szúrta ki az egyébként fotósként tevékenykedő lányt az Instagramon, és maga készítette fel a szerepre. Egyszerűen telitalálat, és csak remélni tudjuk, hogy még hallunk majd a színésznőről.
A megváltást kereső tűzoltót alakító Vincent Lindon szintén libabőrös alakítást hoz. A fia által hagyott űrt bárkivel betölteni akaró, saját öregedésével és esendőségével szembenézni képtelen, gyarló figura viselkedésében, tekintetében ott van minden gyász, szenvedés, magány és depresszió, amit a kisfia eltűnése és házassága felbomlása miatt átélt, ugyanakkor az a keserédes remény is, amit a hamis Adrien (vagyis Alexia) felbukkanása hoz számára.
Julia Ducournau 2021 legmegdöbbentőbb, legbizarrabb filmjét hozta el a Titán formájában, mellyel instant a francia új hullámos horror legerőszakosabb és legbrutálisabb testhorrorja lett, és ezt a címet még azóta is birtokolja, és nehéz lesz letaszítani onnan.
47 Titán (2021)
Íme a Titán, egy olyan fém, amely minden korróziónak ellenáll, jól bírja a hőt, és a szakítószilárdsága is kiváló. Főként emiatt is használják a gyógyászatban... több»
Szereplők: Vincent Lindon, Myriem Akeddiou, Garance Marillier, Lamine Cissokho, Agathe Rousselle
