A Lovely, Dark, and Deep remek kozmikus horrornak indult, szépen megtartotta és növelte a feszültséget, azonban utolsó harmada sajnos visszanyúl a zsáner tipikus közhelyeihez, és képtelen ügyesen vagy érdekesen elvarrni szálait. Ha zavarnak az olyan filmek, ahol a történet nem áll össze, és a rendező túl sok ajtót hagy nyitva, kerüld messzire ezt a horrornak alig nevezhető természeti thrillert. Ha viszont szeretsz mindenféle teóriákat kitalálni, és továbbgondolni nyitottabb történeteket, akkor tudom ezt igazán ajánlani.
Történetünk egy nemzeti parki rangert követ. Hősnőnk egyre több furcsaságot fedez fel az erdőben, és az izoláció régi emlékeket ébreszt fel benne, elveszett kishúgáról. Az erdő mintha traumákból táplálkozna, és a film szépen megnyit egy lovecraftos horrorvonalat, mindezt meglepően kevés jump scare-rel.
Sőt, az egész film inkább a hangulatával tartja meg a feszültséget, a tényleges ijesztései nem túl jók, és a színészek is nagyon gyengén játsszák egyszerű szerepeiket. De a film jól csinálja a misztikum fenntartását, a karakterek hozzáállása a világ furcsaságaihoz egész metaforikus, hasonlít bármilyen elnyomó rendszer működéséhez. Ez a kép nincs annyira kibontva, mint amennyire érdekes lehetne, de talán ez nem is baj, legalább van min gondolkodni a film után. Sajnos, a rendező ezt követően tér vissza a tipikus horrorelemekhez: végtelen sok emlékezős és álomjelenetet nézünk a tipikus labirintus metafora épületben, amit ha nem láttam ezerszer, akkor egyszer sem. A sztori annyira nem is igényelte ezeket, sokkal jobb lett volna az erdőt és a festői tájat nézni. A képi világ konzisztensen szép, akadt pár nagyon jó kompozíció és vizuális elem.
Ha ez alapján érdekel a film, akkor itt hagyd abba az olvasást, mert ideje elspoilereznem, hogy a lezárás mennyire félrement.
Három,
kettő,
egy,
na ugrunk!
Szóval, ugye hősünk elveszett húgát próbálja megtalálni a fák között, de csak az embereket felfaló vadont ismeri meg. Az entitás titkát őrző ranger vezető kissé értelmetlen módon feláldozza magát, kiváltva főszereplőnket, aki – ellentmondva mindennek, amit eddig mutatott magáról és átélt – a ranger főnök helyére lép, és folytatja az emberáldozatokat. De... de miért? Karaktere pont hogy ennek az ellentétét akarta az egész filmben elérni, hisz ő is elvesztett valakit az entitás miatt, és a szomorúság majdnem megemésztette, lehet, pont ezért tudta az entitás megenni őt.
Na most, ha a film okosabb lett volna, tovább vitte volna ezt a gondolatmenetet, és a főhős valami reveláción ment volna át, mondjuk mérhetetlen tudás vagy érzés birtokába került volna az entitáson keresztül, meggyőződve annak fontosságáról, akkor elhittem volna a pálfordulást. De ennyire nem volt átgondolt a sztori. Erre gondolok, amikor azt mondom, hogy túl sok kaput hagyott nyitva a rendező. Emiatt sajnos kicsit félszeg a történet, mintha hiányozna valami, vagy egyszerűen nem kellett volna látnunk főhősünk pálfordulását, mert nem vezetett sehová.
Ennek ellenére is elgondolkodtató volt, ami már önmagában sokkal több, mint amit egy sima Blumhouse horror ad manapság.
41 Lovely, Dark, and Deep (2023)
Lennon, az új vadőr egyedül utazik a veszélyes vadonban, abban a reményben, hogy felderítheti egy tragédia eredetét, amely gyermekkora óta kísérti. több»
Szereplők: Georgina Campbell, Wai Ching Ho, Celia Williams, Nick Blood, Soren Hellerup
