Sunyi totyogós

2024.12.11 13:07 kabel Olvasottság: 387x

2

Rég látni ilyen gerinctelen, sunyi, hazug figurát, mint Colin Farrell Pingvinje, mégis hihetetlen szórakoztató nézni kalandjait a gothami alvilág lakói között. Minden epizódban rosszabb és rosszabb dolgokat csinál, mi pedig egyre mélyebbre megyünk vele. Maffiacsaládok, velős akciójelenetek és karakterdráma, egy remek történet ez, amit nem érdemes kihagyni, ha kicsit is bejött a korábbi Batman-film világa. A sorozat csak aprót botlik egy-két logikátlan elemen, karaktermotivált sztorija konzisztensen izgalmas és magával ragadó. Hőseink és ellenségeik egyaránt valódi figuráknak tűnnek, akik nem mesterkélt módon viselkedtek, végig hihető volt a veszély és a feszültség. Bár az epizódok hangulata nem volt olyan erős, mint a filmé, a történet kimagaslik a számtalan netflixes és HBO-s sztori közül, és szerény véleményem szerint az év egyik legjobb alkotását tisztelhetjük a sorozatban.

Ez egy antihőssztori, főszereplője a Pingvin, illetve a segédje, Vic, egy fiatal srác, akit a simlis, totyogós gengszter szép lassan a saját szintjére húz le. Ők csapnak össze – a Cristin Milioti által remekül alakított – Sofia Falcone-nal. Farrell tökéletes, még a rengeteg smink és maszk alatt is látni expresszív mimikáit, fura ezt kiemelni, de a hangja és testbeszéde is annyira karakteres. Az egész sorozat atmoszférája magával ragadó a remek zene, látványvilág és helyszínek miatt. Szinte érezni, a mocskos metrók, koszos apartmanok és drogkészítő laborok illatát. A történet lényegében egy tragédia, rengeteg kisebb csavarral, és egy nagyon velős lezárással, ahol a sorozat kicsit minket is megdob. A készítők nem foglalkoztak a jövővel, jó látni egy történetet, ami szépen lezárja dolgait a nyolcadik felvonás végére, és egyáltalán nem igényel még négy évadot.

Ez egy maffiasztori elsődlegesen, ahol a címszereplőt egy egoista, önző embernek ismerjük meg, aki minden szituációban saját javát és saját érdekét keresi, lényegtelen, mennyi emberéleten kell átgázolnia ezért. Bár vannak humoros pillanatai, és számos excentrikus figurát ismerünk meg, a sorozat nem megy el rajzfilmes irányba, és nem karikatúrákat láttat. Nincsenek beugró DC-karakterek vagy várospusztító fegyverek, a történet pont azért üt akkorát, mert végig egy valósnak ható város körül forog. Minden epizód ügyesen mozog a szomorú dráma és az erőszak között. A szereplők logikusan működnek, nem csak úsznak az árral, hanem aktívan befolyásolják a történetüket, a történetvezetés nem véletlenek sorozatára épít. Az kimondottan tetszett, hogy a Pingvin és mindenki más is talpraesett, és remekül improvizál, bármi is legyen a szituáció. A szereplők valahogy tökéletesen beleillenek a Batman világába is, pont így képzeltem el ezeket a gengsztereket. Minden karakter rejteget valamit, és több, mint amit először látunk belőle, emiatt a valódi céljaik kicsit a levegőben vannak és bizonytalanok, és sosem tudni, melyik találkozó barátságos vagy mikor lesz lövöldözés.

Amikor bejönnek a csavarok, és kiderül, hogy megváltoztak a szövetségek, nagyon nem tudtam meglepődni, mert az egész sorozat azt sugallja, hogy csak az tud nyerni, aki saját magára gondol, család, barátság vagy pénz helyett. Ez egy nem új gondolat, és a Pingvin is tipikus maffiasztorikkal játszik, mégis ezek ügyesen vannak felhasználva, és meglepő módon, tényleg szorítani kellett az hőseinkért. Pár furcsaság akad csak, például miért ilyen egyszerű megszökni a börtönből, vagy, hogy tudnak emberek pár másodperc alatt elfutni egy bombától? Apróságok, de ezek jobban zavaróak egy olyan sorozatban, ahol minden más okosan lett összerakva.

Valahogy a Pingvin képes volt rá, hogy egy végtelenül gonosz figurát kedveljek nyolc izgalmas epizódon keresztül. A sorozat rendesen belemászik főszereplői múltjába és filozófiájába. Mind Ozt, mind Sofiát egy sajátságos morális iránytű hajt, melynek logikájából egyszerűen képtelenek engedni, és valahol ez válik életük és kapcsolataik vesztére is. De a sorozat története mindkettőjüket kicsit formálja, csak kissé ellentétes irányba, számos epizódban csak flashbackeket látunk, és egyre jobban érezzük, milyen döntések határozták meg életüket. Gotham azonban megeszi a gyengéket, és a sorozat nem fél megmutatni, mi történik a vesztesekkel.