Nem is tudom, az olyan történetekből talán kétszázötvenet láttam, ahol a tehetség kiharcolja az érvényesülését a betokosodott nómenklatúra ellenében, szembeszélben küzdve. De lehet, hogy túloztam, és csak kétszázhúsz ilyen van a listámon. Ebben a tekintetben nem kaptunk eredeti produkciót ezzel a megtörtént eseményeken alapuló filmmel.
Mégse volt rossz egyáltalán, és nem tudom eldönteni, hogy ennek az érdekes lengyel nézőpont okozta, vagy a rég nem látott Diane Kruger jó alakítása, de mindegy, meggyőzött és magával vitt a sztori.
Pedig néha nem volt egyszerű bevonódni, ugyanis az összes pocsék hatásvadászatot bevetették: volt vérző lábujj, sírás, sporttársi vagy szakmai féltékenység stb. bőséggel adagolva. A történetépítés egészen a Hamupipőkére hajazott. A lengyel (varsói) városképek jó szögből fotózva hozták a moszkvai érzést, bár aki járt ott, annak szemsértőek voltak a moszkvai magasépület-negyed Varsóra vetített képei, a nem odaillő elhelyezkedésű más épületekkel kevert horizonton. Arról nem is szólva, hogy a Bolshoi belterét hol egy Vígszínház méretű, ahhoz képest kamarabeltérnek számító enteriőrrel, hol egy elsötétített csarnokban felépített színpaddal próbálták helyettesíteni. Varsó utcái is szűkek egy moszkvai utcakép megjelenítéséhez. Ez talán nem szúr szemet az emberiség 90 százalékának, de a világot látott kisebbség ezeket rögtön kiszúrja. De ezt kénytelenek vagyunk elfogadni, most nem az az idő van, amikor Moszkvában lehet külföldi filmet forgatni. Azonban lehet oroszul rendesen beszélő embereket találni a világban, az orosz nyelvű beszélgetések szokás szerint fülsértően idegen nyelvű felolvasások voltak. Továbbá aki találkozott már az orosz bürokráciával, az Joika állampolgársági/honosítási eredményeit nem tudja komolyan venni, azokat teljesen irreálisnak fogja tartani.
Na szóval nagyon erősen botladozik a darab, van mit türelemmel kompenzálni, de közben mégis megvan a maga mesei varázsa. Amolyan Rút kiskacsa-sztori, csak itt a kiskacsa nem rút, csak peches. Szögegyenes, könnyen követhető és könnyen szerethető mese ez. Kérdés, hogy az marad-e a végéig, a világnak ezen a felén nem osztogatják könnyedén a hepiendet.
