Nagy sokára néztem csak meg a filmet, mert jellemzően az asszonnyal együtt mozizok, és miután egy alkalommal felkínáltam, hogy Rocketman vagy Bohém rapszódia, és ő Eltont választotta, a film megnézése után már meg sem akarta nézni Freddie-t. Pedig nagyon szereti. Szóval, mire rákattintottam azon a bizonyos repülőúton, már régen lecsengett a film körüli hype, már régen elolvastam minden kritikát – ami nem szokott zavarni az önálló vélemény kialakításában –, így szinte szűz szemmel vethettem bele magam az alkotásba. Nos, meg kell mondjam, az itt értékelést adók mindegyikének igaza van: ez a film egyszerre jó (kimagaslónak azért nem mondanám), és egyszerre pocsék. Az alakítások egyszerre jók és semmilyenek.
A probléma valószínűleg az, hogy egy annyira összetett életet és karriert, mint amilyen Freddié volt, lehetetlen belesűríteni egyetlen, normál hosszúságú filmbe. Így aztán marad a szórakoztató felületesség, ami egy ilyen zenésszel és zenekarral korántsem nehéz, és elég biztos vállalkozás. Szóval, miközben az ember tudja, hogy Freddie a filmben felvillantottnál sokkal bonyolultabb karakter volt, és az is nyilvánvaló, hogy a gyötrődései is sokkal mélyebbek voltak, ha csak azt nézzük, hogy Hollywood egy nagyszabású filmmel emléket állított a 20. század egyik kimagasló könnyűzenei tehetségének, ez a film igenis szórakoztató.
Rami Malek sokkal jobb annál, mint amennyire rossz, a zenekar többi tagját alkotó szereplők felejthetően hozzák a kötelezőt, a konfliktusok szépen, sorjamentesen lecsiszoltak, a film minden egyes elemén látszódik, hogy fontosabb a jegybevétel, mint a kockázat, beleértve a pereskedést is. Azt kell mondjam, hogy legkésőbb a Star Warsnál láthattuk, hogy ez a stratégia milyen kifizetődő. Aki meg többet szeretne, az ásson utána a tényeknek.
84 Bohém rapszódia (2018)
A Bohém rapszódia élénk és vibráló tablót fest a legendás Queen zenekar történetéről és a konvenciókra fittyet hányó, már-már polgárpukkasztó frontemberének, Freddie... több»
