Erősen indul az év. A Nosferatu egy gyönyörűen komponált és bevilágított horror, melynek minden jelenetében túlcsordul a gótikus atmoszféra. Akad jump scare meg zsánerklisé bőven, mégis az az igazán ijesztő, ahogy Eggers címszereplőjét bemutatta. A Kárpátok feletti vár deszaturált világa, a zene és hangeffektek tökéletes szinkronja egy gyönyörűen komor világot alkot. A film egészen zárásáig megtartja ezt a vonalat, és bár egyszerű sztorija, és metaforája nem engedi, hogy egy valóban katartikus lezárás alakuljon ki, mégis forgatókönyve és extravagáns figurái izgalmasan feltöltik a játékidőt.
A történet Thomasszal és feleségével, Ellennel kezdődik, hősünket furcsa főnöke elküldi a messzi Erdélybe, hogy Orlok báróval aláírjon egy szerződést. Thomas érkezése után, valami furcsa erő hatása alá kerül. Mintha életereje és akarata felszívódna, és végül aláír egy papírt, amiről azt sem tudja, mit jelent. Ezzel párhuzamosan, Ellent szintén rohamok gyötrik, mintha a jövőbe látna, és a múlt fájdalmait érezné egyszerre.
A film a felszín alatt több dologról is szólhat, de hasonló Eggers korábbi filmjeihez, itt sem tiszta, hogy pontosan milyen képet festi a rendező. A 18. századi nők kiszolgáltatottsága kerül középpontban, hogy ezen belül az szexualitás, az elnyomott traumák, esetleg a nemi betegség vagy a tárgyiasítás és erőszak közül pontosan melyiket értelmezünk, szerintem mindenkinek saját interpretációjától függ. A film nem adja szánkba teljesen, miről szól. Emellett, ott lebeg a kérdés, hogy Nosferatu pontosan mi is. Egy barát, akihez bármikor lehet fordulni, mégis felemészt? Esetleg egy megfoghatatlan kór, aki szeretteinket tizedeli? Egy trauma, ami meghatározza életünket, és nem tudjuk elfelejteni, bármennyire is akarjuk?
A film ügyesen játszik ezekkel a kérdésekkel, központi szála inkább Ellen és Nosferatu körül forog, de a mellékkarakterek szintén tele vannak erővel és érdekességgel.
Remek alakításokat kapunk, Dafoe ismét remekel, mint majdnem minden filmjében. Bár Nicholas Hoult nem annyira ügyes itt, a pálmát számomra a fantasztikus hangú Ralph Ineson viszi el, aki olyan tökéletesen illik Eggers világába, hogy elképzelhetetlen lenne valaki mást helyette idehelyezni. A film talán nem olyan erős, mint a Lighthouse, annak rétegeltsége és történeti elemei miatt, de egy kimondottan befogadható gótikus horror, hihetetlen gyönyörű látványvilággal.
48 Nosferatu (2024)
dráma | fantasy | horror | misztikus
Robert Eggers új Nosferatu-adaptációja a megszállottság tiszta története. A történet középpontjában egy elszánt fiatal nő és a szörnyű vámpír áll, aki felemészti... több»
Szereplők: Willem Dafoe, Bill Skarsgård, Nicholas Hoult, Aaron Taylor-Johnson, Lily-Rose Melody Depp
