Egy újabb sorozat, amely láthatóan a Squid Game nyomdokain halad, viszont van saját identitása, és ügyesen épít az ismert alapokra. A játékosok szegénységből és kilátástalanságból fakadó motivációi mélyen emberiek, és a sorozat hitelesen ábrázolja, hogyan képes a kétségbeesés radikális döntésekre sarkallni az embert. A játékok, bár első ránézésre ismerősek, kellő kreativitással és újszerűséggel vannak megvalósítva. Ebben megint csak azt tudom mondani, hogy megegyezik a Squid Game-mel, bár ezen a részen nem olyan kreatív.
A karakterek bemutatása kifejezetten erős pontja a sorozatnak, hiszen mindenki egyedi erősségekkel és gyengeségekkel rendelkezik, amelyek izgalmas dinamizmust hoznak a történetbe. Az eladósodott, kilátástalan helyzetek ábrázolása különösen megkapó, és mélyebb rétegeket ad az eseményeknek (akárcsak a már említett Squid Game).
Ami külön említést érdemel, az a játék hierarchikus (és véletlenszerű) kiépítése, már a film elején sejteti azt a feszültséget, amely uralni fogja a játékosok pszichológiáját.
A sorozat legnagyobb hibája azonban a túlírt befejezés, amely két résszel rövidebben feszesebb és hatásosabb lehetett volna. A gyakori álomszerű bevillanások is gyakran feleslegesen megakasztották a narratíva lendületét.
Összességében, noha a sorozat nem mentes a hibáktól, jól ötvözi a Squid Game néhány sikeres elemét saját eredetiségével, és képes hitelesen bemutatni a túlélésért folytatott harcot. Egy magával ragadó, bár néha túlzó dráma a társadalom peremére szorultak életéről.
