Homokféreg fel!

2025.01.24 01:13 FREEWAY Olvasottság: <100x

0

A Dűne: Második rész egy epikus és ambiciózus film, amely látványban és hangulatban tökéletesen illeszkedik az első részhez, de közben igyekszik még mélyebbre ásni a történet és a karakterek rétegeiben. Denis Villeneuve rendezése továbbra is mesteri, hiszen elképesztően erős világépítésről tesz tanúbizonyságot: minden egyes kép, zenei aláfestés és díszlet tökéletesen illeszkedik a Dűne univerzumának atmoszférájába. Ugyanakkor a film nem fél teret adni a csendnek, a lassú építkezésnek és annak, hogy a néző igazán elmerüljön ebben a lenyűgözően részletgazdag világban.

Ami viszont megosztó lehet, az a tempó. Bár az első rész sem volt éppen akciódús blockbuster, a második rész talán még ráérősebbé válik. Ez nem feltétlenül baj, hiszen a történet nagy része Paul Atreides belső útjáról, sorsának elfogadásáról és a hatalom természetéről szól, de ez a filozofikus mélység és a politikai intrikák olykor túl soknak hathat egy kevésbé türelmes néző számára. Néhány karakter, például Chani továbbra is háttérben marad, pedig Zendaya jelenléte ígéretes, de nem kap elegendő teret a kibontakozásra.

A látványvilág egyszerűen lenyűgöző: a sivatagi tájak, a gigantikus homokférgek és a monumentális harcok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a néző szinte magába szívja ezt az idegen, mégis nagyon is ismerős világot. Hans Zimmer zenéje újfent zseniális, és tökéletesen kiegészíti a képeket, még ha néha kissé túl dominánssá is válik.

Összességében a Dűne: Második rész egy mély, gondolatébresztő sci-fi, ami sokat ad azoknak, akik képesek belemerülni a lassan kibontakozó történetbe és értékelni a vizuális művészetet. Ugyanakkor nem hibátlan: a tempó és néhány karakter kidolgozatlansága miatt lehet, hogy nem mindenki számára lesz maradéktalanul kielégítő. De ha a harmadik rész is ilyen, engem kilóra megvettek. Villeneuve tovább erősítette pozícióját a kortárs sci-fi mesterek között, és most már tényleg alig várom, hogy hova viszi tovább ezt az epikus történetet.