Egy nő, két élet

2025.03.14 12:08 Artemisia Olvasottság: <100x

1

Jacques Audiard rendezőt Boris Razon: Écoute című regényének egyik szereplője ihlette meg az Emilia Pérez megírására. Művét kezdetben egy opera librettójának szánta, ám később inkább forgatókönyvet írt belőle, és a rendezést is magára vállalta, így a drogbáróból lett filantróp extravagáns története a nagyvásznon mutatkozott be.

A film a szakma részéről díjesőben részesült (többek között 5 Európai Filmdíj, 2 BAFTA-díj, a Cannes-i Filmfesztivál zsűri-díja, Goya-díj, 7 César-díj, 4 Golden Globe-díj és 13 jelölésből 2 Oscar-díj), valamint történelmi rekordokat állított fel: a legtöbb Oscar-díjra jelölt nem angol nyelvű film lett, valamint a főszerepet alakító Karla Sofía Gascón lett az első transznemű színésznő, akit a Legjobb női főszereplő kategóriában Oscar-díjra jelöltek. A közönséget azonban eléggé megosztja a film, és az utóbbi hónapokban az azt övező botrányoktól volt hangos a sajtó.

Mindezekből is látható, hogy az Emilia Pérez nem egy könnyen befogadható filmélmény, viszont tagadhatatlan, hogy Jacques Aguiard a 2024-es év legkülönlegesebb történetét szállította.

Rita Mora Castro (Zoe Saldana) egy szegény sorból származó, mexikói ügyvédnő, akit gyakorlatilag már bedarált a rendszer: az igazságszolgáltatást átszövi a korrupció, és Rita dolga, hogy egyértelműen bűnös, ám illusztris pénzemberek felmentését kieszközölje. A megnyert perek utáni babérokat persze nem ő, hanem a főnökei aratják le. Rita kilátástalannak látszó helyzetében még egy gyanús, könnyű gazdagságot ígérő telefonhívás is reménysugárnak látszik. Rita ezért követi a rejtélyes telefonáló utasításait, és (miután kvázi elrabolják), a mexikói alvilág legrettegettebb figurájával, a drogbáró Manitas del Monteval (Karla Sofía Gascón) találja szemben magát.

A hírhedt maffiavezér különös ajánlatot tesz Ritának: van számára egy teljes diszkréciót és körültekintést ígérő megbízatása, melyért hajlandó annyit fizetni, hogy az ügyvédnőnek többé ne legyenek anyagi gondjai, viszont a részletekről csak egy titoktartási szerződés aláírása után tájékoztatja. A szerződés létrejötte után Manitas felfedi a rejtélyes megbízatást: elmondja, hogy nő szeretne lenni. Mindig is érezte, hogy igazából nőként lenne teljes az élete, és 2 éve már a hormonterápiát is elkezdte. Most pedig készen áll a teljes nemváltásra. Rita feladata pedig az, hogy találja meg számára a megfelelő orvost, szervezze meg a nemi megerősítő műtétet, valamint segítsen régi élete felszámolásában.

Rita a fél világot beutazza, hogy megtalálja a megfelelő sebészt Manitas számára (egy bangkoki klinikán elhangzik a nagy port kavart, de egészen hangulatos, La vaginoplastia című szám), míg végül Tel-Avivban megtalálja a megfelelő doktort. Ezután megszervezi Manitas feleségének (Selena Gomez) és két gyerekének Svájcba költöztetését, valamint Manitas halálának megrendezését.

4 évvel később már egy előkelő londoni társaságban látjuk viszont Ritát, aki a Manitastól kapott pénzből sikeresen maga mögött hagyta Mexikót és új életet, új karriert kezdett Európában. A vacsoraasztalnál beszélgetésbe elegyedik egy elegáns mexikói nővel, Emilia Pérezzel, akiben hamarosan az egykori Manitasra ismer. Emilia azért kereste meg Ritát, mert egy újabb feladata van számára. 4 éve nem látott gyerekeit szeretné viszontlátni, ezért arra kéri Ritát, hozza el családját Mexikóba.

Emilia a "néhai" Manitas eltitkolt unokatestvérének kiadva magát vendégül látja egykori feleségét, Jessit és két kisfiát. Miközben Emilia élvezi a gyerekeivel töltött időt (akik most a nagynénjüknek hiszik őt), egy alkalommal találkozik egy kétségbeesett asszonnyal, aki évekkel ezelőtt nyomtalanul eltűnt fiát keresi. Emiliára nagy hatással van az anya gyásza, így korábbi alvilági kapcsolatait felhasználva az eltűnt fiú nyomára akad, noha csak a holttestét tudja visszaadni az anyjának. A fájdalmas eset azonban egy megoldatlan társadalmi problémára irányítja a figyelmet: évente tízezrek tűnnek el Mexikóban, több ezer gyászoló család nem tud méltó búcsút venni szeretteitől.

Emilia Ritával az oldalán létrehoz egy alapítványt, mely eltűnt embereket kutat fel, és szolgáltatja vissza a földi maradványokat a hozzátartozóknak teljesen ingyen. Az alapítvány hamarosan országos ismertségre tesz szert, és az első számú filantróppá, a nép jótevőjévé avatja Emiliát, Ritát pedig a legkeresettebb ügyvéddé (az alapítvány által adott jótékonysági gálához köthető az Oscar-díjas betétdal, az El Mal).

Azonban az idill nem tart sokáig, Jessi felújítja a kapcsolatát korábbi szeretőjével, Gustavóval (Édgar Ramírez), sőt Emilia villáját elhagyva a gyerekekkel együtt a férfihoz akar költözni. Emilia nem akarja, hogy gyerekeit egy bűnöző nevelje tovább, a helyzet közte és egykori felesége között eszkalálódik, ami odáig fajul, hogy Gustavo és Jessi elrabolja Emiliát, és váltságdíjat követelnek. Rita kész megfizetni a 30 millió dolláros váltságdíjat, ám az este tragédiába torkollik...

A film tehát egy páratlan életutat mutat be, egy, ha hétköznapinak nem is nevezhető, de talpig emberi történetet egy gyarló főhősről, akit ugyan sok mindenért lehetne kritizálni, de minden ízében azonosulható, és a végére nincs, aki ne kedvelné meg a hibái ellenére is.

Karla Sofía Gascón, Zoe Saldana, Selena Gomez és Adriana Paz megosztva kapták a Cannes-i Filmfesztivál legjobb női alakításért járó díját. Ez nem véletlen, hiszen ők négyen négy különböző nősorsot jelenítenek meg, és mindegyik archetípus megérdemli a figyelmet; a múltja terheit cipelő transznő, a karrierért a magánéletét háttérbe szorító ügyvédnő, az elnyomott kellékfeleség és a láthatatlan, bántalmazott nő is.

Emellett az Emilia Pérez fontos társadalmi és önismereti kérdésekre világít rá: rendszerszintű korrupció, szegénység, szervezett bűnözés, párkapcsolati erőszak, férfi-női sztereotípiák, transzneműség és transzfóbia, önelfogadás és önazonosság, szülőség nemváltás után, vagy épp egy felcímkézhetetlen és nem bekategorizálható szerelem egy transz és egy cisz nő között.

Tömény, és néha nehéz témákat taglaló film ez, mely néha könnyed, néha drámai, néha megható, néha megbotránkoztató, és ami ennek megfelelően szélsőséges reakciókat vált ki: valaki vagy nagyon érzi, és ezért nagyon szereti, vagy nem érzi, ezért nem szereti. De egy biztos: szeretjük vagy utáljuk, de az Emilia Pérez olyan élmény, ami nélkül szegényebbek lettünk volna, ha nem készül el.