Na kérem szépen, üljünk le egy percre, mert itt most egy klasszikus mese újrafeldolgozásáról lesz szó, amit úgy ismer mindenki, mint a... “Maugli, a dzsungel fia”! De most nem a kis bugyiban rohangáló rajzfilmgyerekről van szó, hanem a kicsit sötétebb tónusú verzióról. És igen, 6/10, de az is csak azért, mert már megettem közben egy Túró Rudit.
Szóval Maugli... Hát ő az a kis srác, aki ember létére farkasok között nőtt fel, ami nálunk, vidéken max. annyit jelentett volna, hogy az udvaron játszott a kutyával, de itt, a dzsungelben bizony ez élet-halál kérdése. A film nosztalgikus, mint egy régi tábortűzi sztori, amit már hallottál négyszer, csak most valaki beöltözött a meséléshez CGI-jelmezbe.
Na de akkor mi a baj? Kezdjük ott, hogy Jason Scott Lee, aki Mauglit játssza, karakteres arccal és jó kis színészi jelenléttel bír, de a film valahogy nem ad neki elég teret! A rendező gondolhatta: „Te csak fuss a dzsungelben, Jason, majd mi megoldjuk a többit az utómunkában!” – hát ez így egy picit kevés. Kicsit olyan, mintha Bruce Lee unokaöccse beállna kungfuzni, aztán csak a hátát látnánk.
A dzsungel szép, Shere Khan kellően félelmetes, Bagira bölcsebb, mint egy nyugdíjas sakkmester, de nem kapunk semmi olyat, amitől leesne az állunk. Olyan ez a film, mint egy korrekt vasárnapi rántott hús: megesszük, örülünk neki, de hétfőre már nem emlékszünk az ízére.
Összefoglalva: szórakoztató? Igen. Forradalmi? Nem. Jason Scott Lee? Tényleg alulértékelt. Nosztalgia? Pipa. De a dzsungelben... Továbbra is a régi Maugli a főnök. 6/10, de jó szívvel, és ha a hangulatunk olyan, mint egy esős szombat délután, akkor még egy megnézés is belefér.
72 Maugli, a dzsungel fia (1994)
családi | kaland | romantikus
India fenséges, buja dzsungelében kis karaván halad. Az indiánokból és brit gyarmatosítókból álló menettel tart többek között egy ötéves kislány, Kitty, valamint a hasonló... több»
