Adrian Lyne ikonikus filmje a halálról és az oda vezető útról. A zseniálisan játszó Tim Robbins bújik bele a vietnami veterán, Jacob szerepébe, és milyen jól!
A Jákob lajtorjája nagyon fajsúlyos alkotás, amit szerintem nem elég egyszer látni, és a tökéletes, végletekig kidolgozott, mesteri forgatókönyvnek hála még többszöri újranézésekor is tartogathat hatalmas meglepetéseket megtekintése közben... Bár szerintem a lényegi mondanivalóját csak többszöri megnézéssel lehet teljesen megérteni.
A Jákob lajtorjája című film egyik legkomolyabb mondanivalója felett nem lehet, és szerintem nem is szabad szemet hunyni, a halállal való teljes megbékélés ezen módja zseniálisan, pazarul, ötletesen és emlékezetesen van bemutatva. Egyúttal az egyik legmaradandóbb üzenete, szinte biztosan elképzelhető, hogy mindannyian végig fogunk menni ezen a rögös és félelmetes úton… Vietnam pokla azonban sehogyan sem engedi Jacobot, és szép barátnője, Jezebel (Elizabeth Peña) sem érti, mi is a baja Jacobnak.
Az operatőr, Jeffrey L. Kimball és Lyne valami elképesztően félelmetes és lélekromboló díszletek közé "rakták" be a filmet. Koszos, lepukkant utcák, leépült, romos épületek, összefirkált, vizelettel és ürülékkel teli, penészes alagutak, rothadó falú, szétesett, kongó, vérben és különböző testrészekben bővelkedő sötét kórházi folyosók, ami a film egyértelműen legrémisztőbb és egyben leghátborzongatóbb jeleneteinek a színhelye.
Egyszerűen szólva akárhová nézünk, szinte minden rohad, lepukkant, rozsdásodik, vizeletsárga, ürülékbarna, vagy egyszerűen csak mocskos, fekete színű, alig-alig van olyan díszlet vagy olyan helyszín, ami nem egy saját magából kiforduló, dekadens, rémületet keltő, szinte nem evilági létsík benyomását mutatná a nézője felé.
A filmbéli démonok szerepeltetése is nagyon félelmetesre és ütősre sikeredett. Ám ahelyett, hogy "premier plánban" az arcunkba tolnának egyszerre mindent, az összes állatiasan nyüszítő, rángatózó, gonoszul vicsorgó túlvilági lényt, csak homályos, szinte villanásnyi részletek látszanak belőlük, némelyik csupán egy-két másodpercre villan fel, de így is kegyetlenül durvák...
Egyszer csak egy kivillanó csáp, máskor egy mélyen és hangosan csattogó fogsor, néha egy gusztustalan, friss gnómszerű, vérrel borított szörny visítása, ami sokkal félelmetesebb, és sokkal hatásosabban hozza rá a nézőre a frászt, mintha ezek a földöntúli ocsmányságok teljes valójukban jelennének meg előttünk.
Jacob nyomozni kezd, de amikor már egykori barátja és bajtársa, Paul (Pruitt Taylor Vince) is cserbenhagyja, teljesen egyedül marad ebben a hihetetlenül szürreális világban, és teljesen kétségbe esik... Ám a megváltás is elérkezik.
Hiszen minden egyes tett és történés abszolúte értelmet nyer, így az összes apró üzenet, de persze legfőképp Jacob barátja és egyben „védőangyala”, azaz Louis (Danny Aiello) szavai, aki persze már rengeteg alkalommal megmentette őt a Pokoltól, és így a szavai is értelmet nyertek. „Ha megbékélsz a halállal, a démonok angyalokká válnak.”
A film végi csavar pedig fejre állít mindent, és szó szerint elakasztja a levegőt. Nincs menekvés? Nincs könyörület? Van, de mindenki magában keresse a megváltást...!
Nálam a film top kategória és klasszikus. Sokszor leporolom és előveszem, hogy megint új és új értelmet nyerjen minden.
83 Jákob lajtorjája (1990)
Jacob Singer élete teli van fájdalmas emlékekkel, a Vietnamban szerzett keserű tapasztalat évekkel a háború után is lidércnyomásként nehezedik rá. Van azonban, ami még ennél is... több»
Szereplők: Tim Robbins, Macaulay Culkin, Ving Rhames, Jason Alexander, Danny Aiello
