2025.04.13 21:58 Fekete Gandalf Olvasottság: <100x
0

Az utolsó YA franchise

(6,5/10 – futás, rejtély és egy kis identitáskeresés)

Amikor 2014-ben kijött Az útvesztő, már túl voltunk a Hunger Games első sokkján, a Twilight-őrület lecsengett, és Hollywood teljes erőből kereste a következő nagy ifjúsági franchise-t. És lám, jött ez a film, ami nem vámpíros-romantikus, nem dívák harca, hanem egy szigorúan fiúközpontú, klausztrofóbiás sci-fi kaland, aminek már az alaphelyzete is izgalmas: egy csapat emlékezetét vesztett fiú egy folyamatosan változó labirintus közepén. És semmit sem tudunk. Ők sem. Ettől pedig működik.

Az utolsó YA franchise

A rejtélyes hangulat, a minimális expozíció és a fokozatos világépítés mind erősségei a filmnek. Nem akar mindent azonnal a néző arcába tolni, hanem hagyja, hogy együtt fedezzük fel a szabályokat, a hierarchiát, a veszélyeket. A Gólyák (Grievers) és a labirintus mechanikája jó ötlet, a látvány korrekt, és még Dylan O’Brien is meglepően jól viszi a hátán ezt a sok futást és pánikolást.

De azért nem szállunk el tőle. A film lendületes, de dramaturgiailag hullámzik. Néha túljátszik a titkolózással, máskor meg túl gyorsan akar eljutni A-ból B-be. A karakterek – bár nem idegesítőek – nem hagynak mély nyomot. Thomas például „a különleges fiú”, akit mindenki utál, aztán mindenki szeret. Ismerős? A YA-protokoll szerint pörög minden, csak épp igazán eredeti nem lesz tőle.

6,5/10 – egy izgalmas, hangulatos kezdés, ami legalább annyira épít a rejtélyre, mint a látványra. Nem váltja meg a világot, de a YA-filmek között az egyik jobb darab, főleg, mert az elején még nem akar minden kérdést megválaszolni. Később már sajnos igen, de az már egy másik film hibája.

misztikus | sci-fi | thriller

Thomas (Dylan O'Brien) csak egy átlagos kisfiú, de egy nem hétköznapi kalandba keveredik. Egy napon egy liftben ébred, és a nevén kívül semmire sem emlékszik. A lift ajtaján túl... több»

0