Blockbustert vártam, helyette a 32 éves franchise összes filmjéből kivett hozzávalókat, két nagy húzónevet, plusz a meglepetés "dinókat" egy kis sci-fi aromával összerázták egy shakerben, és kaptam egy koktélt. Az való igaz, hogy a Jurassic World: Újjászületés visszanyúlt a régebbi filmek világához, ezzel még nincs semmi probléma, de a befejezés nagyon hasonló volt a Jurassic Park 3 végéhez, és ennyit az egyedi ötletekről.
A nyitójelenet kicsit nevetségesre sikerült, de részben tartalmazza a Jurassic Park-filmek borzongását, majd előre ugrunk az időben. Később erre egy korrekt magyarázatot is kapunk, pontosan mi és miért történt akkor ott, ha nem elég árulkodó az a pár képkocka. A számos filmből ismert toborzás, pikk-pakk meg is van a csapat, irány a rejtélyes sziget.
Mahershala Ali alakítása kiemelkedett a többi közül, de a klisékből őt sem hagyták ki. Scarlett Johansson csupán azért jelenik meg benne, hogy lássunk egy híresebb női főszereplőt is, és érdekesnek tűnjön a cselekmény, tehát legyen látnivaló, mert a látványt kevesellni lehetett. Talán egy kezemen meg tudom számolni, hány jelenet fogott meg, de azok sem lesznek emlékezetesek.
A legtöbb párbeszéd lapos és felszínes, eltereli a figyelmet a történet lényegéről, azonban egyetlen egy mondat megfogott, s az nem más, mint Dr. Henry Loomis (Jonathan Bailey) mondata az emberi fajról, az egy nagyon mélyreható gondolat volt. A filmben, ami túlságosan érdekfeszítő, nem teljes egészében a végén volt, hanem a több mint fél órán át játszódó hajós jelenetben, de ez még nem minden; a szereplők az egész játékidő alatt legtöbbször vagy a vízben, a víz felszínén vagy a víz alatt tartózkodnak. Beleugranak, esnek, zuhannak, sétálnak, mintha az muszáj lenne. A vízeséses jelenetben megfogott az Indiana Jones-feeling, de ott is sok volt a klisé.
Azok a karakterek, akikből többet néztem ki, nem sokáig maradnak életben, akiknek meg fél percnél nem jósoltam több élettartamot, ők teljesen az ellenkezőjét hozzák. Nem hiszem, hogy szükséges volt az a családi mellékszál, de a kisgyerek és kölyök dínó kombó pláne nem kellett volna bele, ettől kevésbé volt ijesztő és véres, ezért inkább egy komolytalan, ócska poénokkal túlfűtött családi film volt. Mármint, ami a cselekmény egyik felét illeti.
Az izgalmak a végére előbújtak, de ott is sok volt a más filmekből átvett elem, az új lénytől, vagy inkább lényektől nem ijedtem meg, inkább viccesek voltak. Nyilván már unalmasak lehettek a nézőknek a közönséges őslények, ezért az ember, ahogyan korábban is, újra Istent játszott, ez a film is egy ilyen tükröt akart mutatni a néző felé, csak azt nem értem, ha már ennyire erőlködni kell, miért húznak le róla még egy bőrt.
Ahogyan Sam Neill nélkül nincs Jurassic Park, Chris Pratt nélkül nincs Jurassic World, ez így nagyjából kiderült tegnap este. Ennél még az előző három Jurassic World-film is jobb volt, és sikerült ezzel megadni a kegyelemdöfést a franchise-nak.
6/10
A film öt évvel a Jurassic World: Világuralom eseményei után játszódik, amikor a bolygó ökológiája nagyrészt barátságtalannak bizonyult a dinoszauruszok számára. A... több»
Szereplők: Scarlett Johansson, Mahershala Ali, Rupert Friend, Manuel Garcia-Rulfo, Jonathan Bailey
