Thomas Vinterberg először a 2018-as Kurszk megrendezésével hívta fel magára a figyelmet, majd jött a Vadászat 2020-ban, amivel végképp bizonyítani tudott nálam rendezőként.
A Vadászat kiemelkedő minősége nálam ott kezdődik, hogy nagyon jó az alapsztorija: adott egy kis csapat, mely elhatározza, hogy elfogja, majd egy európai erdős területre viszi politikai ellenfeleit, hogy aztán ott szabadon engedve őket sorra levadássza tagjaikat. Az áldozatok jobboldali, konzervatív és nacionalista írók, bloggerek, publicisták, a vadászok pedig liberális, balos átlagemberek.
Ezen a ponton mondjuk van azért egy kis gond: a valóságban inkább fordítva tudnám elképzelni a dolgot: ha a szélsőjobbosok rabolják el a liberálisokat, hogy sorra levadásszák őket. Az úgy sokkal életszerűbb volna. De ezt leszámítva jó a sztori.
A Vadászat megkezdődik, de az egyik áldozat nem illik a képbe, ő Crystal (Betty Gilpin), aki tévedésből kerül a levadászandók közé. Az igazi Crystal helyett rabolják el, és nem tudják róla, hogy jól kiképzett katona és gyilkos. A hiba meg is bosszulja magát: Crystal szembeszáll az elrablókkal, és miközben sorra iktatja ki őket, eljut az egész vállalkozás legfőbb irányítójához is. A legvége zseniális.
Nekem bejött ez a film, és hihetőnek is találtam (néhány jelenetet kivéve, ami megbocsátható). Végig fordulatos, sosem tudni, mi jön a következő jelenetben. Nagyon jók az akciók, lövöldözések, bunyók is. Eddig háromszor láttam, és mindig remekül szórakoztam. Lehetetlen elmenni Betty Gilpin különleges alakítása mellett: elképesztő, amit letesz az asztalra. Értékelésem 4,5 csillag alsó hangon (85%).
