A Hozd vissza őt egy ütős és gyomorforgató horror, melynek igazán hátborzongató része nem is az ijesztgetős jelenetekben, hanem saját elvárásaink kifordításában mutatkozik meg. Egy gyászról szóló drámát kapunk, ami remek karaktereket sorakoztat fel, és szinte minden jelenetében növeli feszültséget, miközben misztikus története a háttérben építkezik. Bár a zsáner kliséi itt is felbukkannak, és a film olykor túlmagyarázza narratíváját, egy kimondottan szívbe markoló sztori ez az elmúlásról és az elkeseredésről. Nem csak horror rajongóknak ajánlom.
Történetünk egy testvérpárral indul, Andy és Piper, apjuk halála után, egy egyedülálló nevelőszülőhöz, Laurához kerülnek. A nő Ollie-val, a furcsa unokaöcsével él együtt, akiben az Örökség-hez hasonló horrorokból ismert, deformált gyerekkaraktert ismerhetjük meg. Ő felel a film első felében épülő bizonytalanságért, és enyhébb ijesztésekért. Laura egyhamar manipulálni kezd mindenkit maga körül, ám a történet nem köti az orrunkra teljesen, hogy pontosan mi a terve. Antagonisztikus szerepével az egyik legtaszítóbb figurát hozza létre, aki szép lassan behálózza az egész filmet ferdítéseivel. Karaktere nem egyoldalú, valahol együtt tudunk érezni vele is és belső konfliktusa a film központi eleme.
A látványvilág pazar, hanghatásokban és effektek pedig szinte tapinthatóvá varázsolnak minden jelenetet. A film nem viszi túlzásba az arcba ugró jump scare-ket, de amikor valami ronda dolog történik, azt premier plánban látjuk, itt nem rejtegetnek semmit árnyékokkal vagy rángatott operatőri munkával. Sokszor kapunk kissé hatásvadász, VHS effektezett felvételeket, melyek nagyrészt arra szolgálnak, hogy az élet-halál mechanikát elmeséljék a nézőnek, ám ez a fajta horror kicsit szájbarágósnak hatott egy minden más szempontból szépen összerakott filmben. A forgatókönyv nagyon okosan bemutat különböző elemeket, és szemfüles horror-rajongóként, rögtön el is képzeltem ezek hogyan lesznek kihasználva vagy ijesztésekre ellőve, de a rendezők, Danny Philippou és Michael Philippou számítottak erre, és sokszor teljesen katarzismentes halálesetekkel léptettek ki a komfortzónámból. Annyi nem várt pillanat van a történet utolsó harmadában, ami kiemeli a Hozd vissza őt a többi tucathorror közül. Ugyanígy, a film zárójelenete is kifejezetten érzelmesre sikerült, rálátunk Laura lehetetlen dilemmájára és elkeseredett szeretet és kontrolléhségére, melyet Ollie testesít meg igazán. A szomorúság és gyász démona felfalja szereplőinket, olykor szó szerint.
Természetesen, ez a sztori nem új, csak az utóbbi pár évből több filmet is kaptunk, amik pont ezt a témakört dolgozták fel, nagyon hasonlóan. Amiben a Hozd vissza őt karakterei és nyomasztó atmoszféra teremtése erősebb. A gyerekszínészek ügyesek és szerethetőek, nem nehéz szorítani nekik. A feszültség remekül épül, és a lezárás is elég nagyot üt. A film hagy számos apróbb elemet a képzeletünkre, van még jócskán megfejtendő elem a vége főcím után is, legyen az Laura lányának halála vagy a kazetták eredete (amikhez az A24 egy teljes ARG játékot rakott össze).
A film méltó, indirekt folytatása a rendezők korábbi filmjének, a Beszélj hozzám!-nak. Bár nem túl eredeti horror elemekkel operál, ezeket érdekes irányba csavarja és undorító jeleneteivel szépen keretezi témakörét. Azonban, egy erősebb gyomor kell hozzá, ez nem egy átlagos Blumhouse dráma.
74 Hozd vissza őt (2025)
Amikor egy testvérpár megérkezik új nevelőanyjuk távoli lakhelyére, egy hátborzongató titokra bukkannak, amely próbára teszi a bátorságukat... több»
Szereplők: Sally Hawkins, Sophie Wilde, Billy Barratt, Jonah Wren Phillips, Mischa Heywood
