Kevés film van, amely egyszerre képes vizuálisan lenyűgözni, filozófiai gondolatokat ébreszteni és közben lebilincselő, noir hangulatú thrillert nyújtani. Alex Proyas 1998-as alkotása, a Dark City pontosan ilyen: egy ritka hibrid, amely a klasszikus film noir árnyékvilágát ötvözi a modern sci-fi merész gondolataival. Bár bemutatásakor nem aratott elsöprő közönségsikert, azóta kultuszstátuszba emelkedett, sokan pedig a Mátrix előfutáraként emlegetik.
A történet középpontjában John Murdoch (Rufus Sewell) áll, aki egy hotelszobában ébred amnéziával. Azonnal nyilvánvalóvá válik számára, hogy nemcsak saját emlékei hiányoznak, hanem valami sokkal baljósabb dolog történik a várossal is, ahol él. A nap sosem kel fel, a várost örök éj borítja, és titokzatos alakok, az "idegenek" („Strangers”) figyelik a háttérből, akik képesek megállítani az időt és átformálni a valóságot. A nyomozás során Murdoch próbálja összerakni széttöredezett identitását, miközben a város lakói – köztük felesége, Emma (Jennifer Connelly) és a rejtélyes Dr. Schreber (Kiefer Sutherland) – kulcsfontosságú szerepet játszanak abban, hogy kiderüljön, ki ő valójában, és mi rejlik a sötét város kulisszái mögött.
A Dark City egyszerre idézi meg a ’40-es évek noir világát – az árnyékos sikátorokkal, szikár nyomozófigurával és femme fatale-karakterekkel – és teremt egy teljesen új, szürreális univerzumot. A film vizuális világa lenyűgöző: a gótikus városképet mintha Fritz Lang Metropolisából emelték volna át, de kiegészítve modern vizuális effektekkel és a nyomasztó sötétség minden szimbolikájával. A díszletek folyamatosan átalakulnak, a házak átrendeződnek, a város soha nem állandó – ez az állandó változás pedig a film egyik legizgalmasabb motívuma.
A történet központi kérdései filozófiai mélységet hordoznak. Kik vagyunk, ha az emlékeinket elveszik vagy manipulálják? Az identitásunk saját élményeinkből fakad, vagy csupán illúzió, amit mások alakíthatnak kedvük szerint? A „Strangers” kísérlete, hogy megértsék az emberi lelket az emlékek folyamatos cserélgetésével, egyszerre rémisztő és gondolatébresztő. Murdoch küzdelme így túlmutat egy egyszerű thriller narratíváján: valójában az emberi szabad akarat és az önazonosság védelméért folytatott harcról szól.
A színészi alakítások közül kiemelkedik Kiefer Sutherland, aki Dr. Schreberként egy nyugtalanító, mégis kulcsfontosságú karaktert formál meg. Az ő suttogó, ideges gesztusokkal teli játéka kontrasztban áll Rufus Sewell visszafogott, de egyre elszántabb főhősével. Jennifer Connelly elegáns melankóliát hoz a történetbe, William Hurt pedig a tipikus noir-nyomozó szikár alakját testesíti meg. Nem véletlen, hogy a Dark City-t gyakran emlegetik a Mátrix testvérfilmjeként. Bár egy évvel korábban készült, hasonló kérdéseket feszeget: mi a valóság, mennyire manipulálható az emberi tudat, és hogyan lehet kitörni egy mesterségesen teremtett világ korlátaiból.
Ugyanakkor a Dark City saját jogán is egyedi mestermű: kevésbé akció-orientált, sokkal inkább vizuális és gondolati utazás, amely mélyebb filozófiai rétegeket kínál. A film sötét atmoszférája, a festményszerűen megkomponált képei és a Danny Elfman által komponált, nyugtalanító zenei aláfestés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a néző egy olyan világba merüljön, ahol a bizonytalanság az egyetlen állandó. Ez a fajta vizuális és hangulati telítettség egyedi helyet biztosít a Dark City-nek a modern sci-fi klasszikusok sorában. Bár a premier idején nem aratott elsöprő sikert, és sok néző számára túl sötétnek, túl elvontnak tűnt, a kritikai fogadtatás azóta egyre inkább elismerő.
A rendezői változat, amelybe bekerültek a narrációval magyarázott részek, még inkább kiemeli a film rejtélyességét és művészi erejét. A Dark City tehát nem csupán egy látványos thriller, hanem mélyen elgondolkodtató parabola az emberi lét legfontosabb kérdéseiről: kik vagyunk valójában, és meddig vagyunk képesek megőrizni önazonosságunkat, ha minden, amit tudunk magunkról, manipuláció tárgya lehet? Ez az örök éjszakába burkolt város így nemcsak a vásznon létezik, hanem bennünk is visszhangra talál – mert mindannyian félünk attól, hogy egy napon felébredünk, és semmi sem az, aminek hittük.
81 Dark City (1998)
John Murdoch, miután felébred egy hotelszobában, úgy érzi mintha nem lenne önmaga. Egy olyan gyilkosság elkövetésével gyanúsítják meg, melyet képtelen felidézni, de saját... több»
Szereplők: Jennifer Connelly, Kiefer Sutherland, William Hurt, Rufus Sewell, David Wenham
