Krumplishal

A hit vonata
A Polár expressz egyszerre ünnepi mese és technikai kísérlet, amely mára különös, kissé időtálló és időtlenül furcsa karácsonyi klasszikussá vált. Robert Zemeckis filmje a gyermekkor bizonytalanságáról és a hit természetéről mesél, méghozzá egy álomszerű utazáson keresztül, ahol egy névtelen fiú a karácsony éjszakáján felszáll egy különös, gőzölgő expresszre, amely a sarkkör felé robog. A film legerősebb oldala az atmoszférája. A vonat dübörgése, a hófödte tájak, a csillagfényben úszó éjszaka és a mindig kissé túlvilági hangulat olyan érzést keltenek, mintha egy gyermekkori álom elevenedne meg. A mo-cap technológia 2004-ben úttörőnek számított, és még ha ma már néhol kissé merevnek vagy „unc... több»

Csendes ünnep a veszteseknek
Alexander Payne Téli szünet című filmje látszólag kicsi, visszafogott történet, valójában azonban ritka érzelmi pontossággal megalkotott emberi dráma, amely az ünnepi időszak díszletei között az elfojtott magányról, a veszteségről és az egymás felé vezető apró gesztusok jelentőségéről mesél. Ez a film nem akar nagy igazságokat harsányan kimondani – ereje éppen abban rejlik, hogy hagyja a nézőt figyelni, érezni és lassan kapcsolódni a szereplőkhöz. A történet egy 1970-es évekbeli új-angliai bentlakásos fiúiskolában játszódik, ahol a karácsonyi szünet idejére ott ragad néhány diák, egy mogorva tanár és az iskola konyhafőnöknője. A kiindulópont szinte kamaradrámai, mégis rétegről rétegre bontj... több»

Az ünnep, ahol a cuki és a rémálom kéz a kézben jár
Joe Dante kultikus filmje, a Szörnyecskék mára a ’80-as évek egyik ikonikus darabjává vált: egyszerre családi film, horror-komédia és társadalomkritikus szatíra, amelyet a mai napig nem sikerült megismételni. A Szörnyecskék egy olyan különös hangulatú mozi, amely a karácsonyi békességet egy csapat kis, anarchista lény humorosan vérszomjas tombolásával elegyíti. A történet alapja egyszerű, de zseniális: Billy ajándékba kap egy különös, imádnivaló lényt, Gizmót, akinek három egyszerű szabályt kellene betartani – nem érheti víz és soha semmilyen körülmények között nem szabad éjfél után etetni. Természetesen mindhárom szabály megszegésre kerül, és a kedves kis mogwaiból káoszt hozó, hedonista s... több»

Csengőfrász és ökölcsapások
A Bunyó karácsonyig a Terence Hill–Bud Spencer páros utolsó közös nagy filmje, amely 1994-ben készült, és egyben egyfajta búcsú is attól a sajátos, szerethető filmes világtól, amelyet évtizedeken át építettek: a szelíd humor, a jólelkű csibészség és a fájdalmasan hangos pofonok világától. A történet egy vadnyugati karácsony köré szerveződik, ahol két testvér – Hill karizmatikus, könnyed figurája és Spencer mogorva, de aranyszívű óriása – kénytelen újra összeállni, hogy megmentsék a családjukat, a városukat, és úgy általában a karácsony békéjét. A sztori egyszerű, már-már meseszerű, és pontosan azokat az elemeket hozza, amelyeket a duótól elvárunk: kötekedő gazemberek, humoros félreértések, ... több»

A családi ünnep sötét árnyéka
A Krampusz Michael Dougherty rendezésében egy olyan karácsonyi horror-vígjáték, amely egyszerre tiszteleg a klasszikus ünnepi filmek előtt, miközben kíméletlenül kifordítja azok sablonjait. A film alapja az alpesi néphagyomány démoni alakja, Krampusz, aki az engedetlen gyerekeket – és felnőtteket – bünteti. Dougherty az ünnepi giccs mögött lappangó családi feszültségeket emeli középpontba, és ebből épít egy külsejében groteszk, hangulatában pedig meglepően nyomasztó történetet. A sztori egy diszfunkcionális család összeomlását mutatja be: Max, a jószándékú, de érzékeny fiú elkeseredésében megtagadja a karácsonyt, ezzel pedig akaratlanul meghívja a démoni vendéget. A film első harmada kifeje... több»