Lehet, hogy valami niche sci-fi filmekkel foglalkozó YouTube csatorna megpróbálja ezt rejtett kincsnek eladni, de ne dőlj be neki. A film mindent megpróbál, hogy szóljon valami fontosról, csak valószínűleg a készítők sem tudták megfogalmazni, mégis mi legyen az.
Így aztán végtelen sok jeleneten keresztül az alulfejlesztett, érzelemkimutatásra képtelen főszereplőt nézzük, ahogy folyik jelenetről jelenetre. A filmes technika hasonlít a Saul fia végig a főszereplőt követő operatőri munkájára, de ott egy olyan embert nézünk, akinek a világa dinamikus és drámai, és képes visszafogott, apróbb érzéseket átadni, csak egy nézéssel. Itt a film nagy részében fogalmunk sincs, mi az isten történik, így aztán nem is tudunk mit kezdeni főszereplőnk faarcával. A szomorú az, hogy, gondolom, ez a kameramozgás azért került bele, hogy a videojátékok kamerarendszerét imitálja, de vicces módon ott pont azért működik ez, mert a környezetet és nem a karaktert nézzük.
Nem segít a végtelen klisé, amiből a film táplálkozik. Ázsiai feleség, akinek egy karakterjegye az, hogy japán. Tech intern, aki csak akadályozza a feletteseket; felettesek, akiket csak a profit érdekel stb.
Nehéz így egy egzisztencialista, komoly kérdéseket feldobó (de elkapni képtelen) indie filmet összehozni. A cselekmény valahol nagyon mély, hiszen az értelem születését taglalja, de az egészet olyan lazán és lebutított módon kezeli, hogy a film földhözragadtabb részei nem tudták kellően megtámogatni a sztorit.
Sajnos emellett halálunalmas az egész, hosszú jeleneteken keresztül semmi sem történik.
