Nagyon érdekes ötlet az 1970-es évekbeli Belfast környéki IRA sújtotta időszakba és környékre helyezni egy westernfilmet. Itt a fejvadászok és párbajhősök nem lovon járnak, hanem szépen restaurált, korhű autókon, és nem whiskey-t isznak, hanem whiskyt és persze Guinnesst. További eltérés, hogy az egyik párbajhős nő.
A hézag csak az, hogy ez az átültetés nem bizonyult eléggé érdekesnek. Hiába a viszonylag rövid játékidő, az is kétszer hosszabbnak tűnik a ténylegesnél. De legalább az ír tájak tetszetősek, bár ha valaki azokra kíváncsi, akkor ott van többek között a The Banshees of Inisherin (A sziget szellemei), az is hozza a turisztikai faktort és az legalább egy jó film.
Van ez a Fubar vagy Finbar, akit Liam Neeson alakít, szegény, már megfáradt a bérgyilkolásban, már arra vágyik, hogy megpihenjen, vissza szeretne vonulni. A nyugdíjbemenetel nem sikerül valami fényesen, még utoljára belekeveredik egy kellemetlen és halálos következményekkel járó bonyodalomsorozatba. Közben szól a tipikusan Texas-Nevada-Kalifornia-vonalon megszokott westernfilmzene, csipetnyi ír felütéssel. A szél orrba-szájba fúj, nézni is nyomasztó. Egy ideig ez jó meg érdekes, aztán hirtelen nagyon meg lehet unni, nekem legalábbis sikerült.
Annyira közhelyes megoldásokkal van tele az egész, hogy nem tudok mit kezdeni vele, nehéz eldönteni, hogy akkor ez most egy ilyen stílusgyakorlat akart-e lenni, hogy ültessünk át minél több westernklisét ír környezetbe vagy mi volt a terv. Konkrétan olyan szinten nyomja a rendező a párhuzamokat, hogy itt a záróképben, miközben emelkedik a kamera, nem ellovagolnak a naplementébe a vége feliratok előtt, hanem elautóznak a naplementébe. Szóval kb. copy-paste. Ha most valaki arra kényszerítene, hogy újra megnézzem, egészen száz százalék, hogy eret vágnék magamon.
Egy távoli ír faluban a sérült Finbar az életre szóló bűnei után kénytelen harcolni a megváltásért, de vajon milyen árat hajlandó fizetni? A szentek és bűnösök földjén... több»
