A Netflix Charlize Theronnal és Taron Egertonnal karöltve egy másfél órás, dzsungelben játszódó macska-egér játékot hozott nekünk, melynek egyetlen pikantériája az izolált és egzotikus helyszín.
Baltasar Kormákur rendezése feszesen indít. Nem időzik sokat a felvezetésnél: az adrenalinfüggő Sasha (Charlize Theron) férjével, Tommy-val (Eric Bana) a norvégiai Troll-hegyen túrázik. A férfi a visszafordulást sürgeti, de Sasha nem hallgat rá. Amikor egy hóvihar a sziklán találja őket, tragédia történik: Tommy lezuhan. Némi idő elteltével a gyászt és a bűntudatot csendesen cipelő Sashát látjuk, aki látszólag semmit sem tanult a norvégiai esetből: ezúttal az ausztrál vadon mélyére megy túrázni, teljesen egyedül, minimális ellátmánnyal, és úgy, hogy előtte a világ leggyanúsabb benzinkútján kétes alakok kötnek belé, akik az erdőbe is követik, és az ismert túraútvonalról is letér egy számára teljesen ismeretlen alak tanácsára, akinek a homlokára van írva, hogy "rosszfiú".
Persze, értjük, hogy a film azt akarja mondani, hogy a gyászoló nő mindentől és mindenkitől távol, az érintetlen vadonban akar gyógyírt találni a bánatára, annak érdekében hoz ilyen döntéseket, hogy teljesen egyedül lehessen - de az egész úgy hat, mintha szimplán naiv és meggondolatlan lenne.
Rövid ideig tartó magányos elmélkedés és adrenalinkergetés után Sasha megkapja élete legnagyobb adrenalin-adagját: egy őrült jár az erdőben, aki hobbiból emberekre vadászik; most éppen rá.
A semmi kiemelkedőt nem mutató, de azért szórakoztató kergetőzést egy rövid és hatásosan sikerült horrorepizód szakítja meg, majd egy még sutább kergetőzés kezdődik, amiben Sasha legalább 10-szer intézhette volna el a támadóját, ehelyett vállalja, hogy magával cipeli és felhurcolja egy sziklafalon. Ismét érthető a rendezői vízió, hogy a sziklamászás közben Sasha újraéli a Troll-hegyen történteket, és segít neki a feldolgozásban és a lezárásban, hogy ily módon menekül meg - de valójában csak szimplán butának tűnik.
A történet tehát nem túl erős, a forgatókönyv nem túl koherens. De a vizualitás az, ahol a film igazán életre kel. Az ausztrál vadon nem csupán háttér, hanem aktív szereplő: sziklák, vízesések és sűrű erdők alakítják a cselekményt, közben az elszigeteltség folyamatosan fenntartja a veszélyérzetet. A vadon ábrázolása nyers és realista.
Éppen ez a realizmus emeli ki a film egyik fő problémáját. Miközben a fizikai világ részletgazdag és hiteles, a történet és a karakterek nem kapnak hasonló mélységet. A gyász, az önpusztítás, az ember és természet viszonya — mind jelen vannak, de inkább csak érintőlegesen. A film felvet kérdéseket, de nem igazán érdekli a válasz.
A tempó is meglehetősen egyenetlen. Az akciójelenetek intenzívek és szórakoztatóak, a köztes szakaszok viszont üresek maradnak, mintha a film nem tudná, hogyan töltse meg a csendet tartalommal. Ez az egyenetlenség azt eredményezi, hogy a film leköt, de nem hagy nyomot.
A Csúcsragadozó így végső soron egy kompetens, helyenként kifejezetten erős túlélőthriller, amely azonban nem lép túl a műfaji keretein.
58 Csúcsragadozó (2026)
Amikor egy adrenalinfüggő elindul, hogy meghódítson egy fenyegető folyót, rájön, hogy nem csak a természet vadászik rá. több»
Szereplők: Charlize Theron, Eric Bana, Taron Egerton, Caitlin Stasey, Matt Whelan
