Mestermunka

2026.06.16 22:10 Ahoj poplacsek Olvasottság: <100x

0

Paolo Sorrentino megmutatta, hogy ki a menő rendező. Papírja csak két évvel később lett róla, amikor A nagy szépségért Oscart kapott. Luca Bigazzi operatőr meg biztosítja a vizuális gyönyört az eszméletlen minőségű kameramunkájával. Sean Penn akkorát játszik, mint az Egyik csata a másik utánban, és akkor még ott van persze Frances McDormand is. Az eredmény egy 10/10-es film, persze a jó forgatókönyv is kellett. Utóbbi Umberto Contarello munkája. Ennyi olasz név ellenére a film kicsit se olaszos, viszont nagyon művészi, de nem rossz értelemben. Mellesleg ez volt Sorrentino első angol nyelvű filmje, senki meg nem mondaná.

Sean Penn egy kivénhedt és válságban lévő rocksztárt alakít. Komoly frizurája és sminkje van, olyan, mint egy nem túlsúlyos Robert Smith (The Cure). Egy jelenetben volt is egy kis szándékos kikacsintás, amikor John Smithnek adta ki magát. Teljesen fura és csodabogár a karaktere. A humor különben mindenhol jelen van a filmben, de mégse ez az alaptónus, hanem a melankólia.

Szóval ez a kivénhedt zenész már rég visszavonult, de továbbra is viseli a színpadi maskarát. Akkor került válságba, amikor két rajongója is öngyilkos lett. Az ő lelki küzdelmét kísérjük figyelemmel, viszont közben nyílik a cselekményben egy teljesen másik réteg is. Cheyenne (mert így hívják) zsidó származású, és amikor Írországból New Yorkba megy az apja temetésére, továbbviszi annak egy nyomozását, amelyben egy náci lágertiszt után kutat. A filmnek ez a második szakasza már road movie. A két réteg együtt ad ki egy szembenézéstörténetet. Cheyenne megkésett felnövését látjuk. This Must Be the Place az eredeti cím, egyben egy Talking heads-szám címe is, mely a belső identitás és béke megtalálásáról szól. Ja igen, David Byrne, a zenekar énekese is szerepel egy kicsit a filmben.

Az ilyen alkotások miatt van értelme a filmművészet létezésének.