MKristijan

A nevük
Körülbelül 1 éve húzott be az animék világa, mikor is Hayao Miyazaki megmutatta nekem, hogy van élet a kereskedelmi tévék által sugárzott animesorozatokon túl is. A probléma sok esetben az, hogy mi európai fejjel annyira nem ismerjük ezeket a rajzfilmeket, mert egy torz képpel indítunk például egy Inuyasha után. Egyes Japán rajzfilmek, olyan tartalmat és mélységet rejtenek amiknek kihagyása már szinte bűn. A rajzfilmünk készítője ez esetben Sinkai Makoto volt, aki ezzel a filmmel hozta meg az érdeklődést a rendezései felé. Önmagában a film sok anime elemet tartalmaz, de nem tolja túl, szépen, kiegyensúlyozottan tartja magát. Számomra ez volt az első teljesen japán nyelvű filmem, ami nagyon k... több»

Mű kincsvadászás
Emlékszek abban az időben jött ki, amikor divatba jött ez a stílusú filmkészítés. Minden megvolt eszköz és színész szinten hozzá, ami sikert hozhatott volna. Aztán mi történt mi nem, valahogy alul maradt. Minden benne volt ami a régi és jó katonai filmekben működött (csak ott valahogy true érzést keltett): a csapat toborzása, a kiképzés, a valaki meghal, aztán megint meghal valaki csak kicsit ő már közelebb áll a szívünkhöz. Az zavart, hogy egyes szálak kidolgozatlanok maradtak, hiába akarhatták úgy megoldani, hogy elég ha csak félig ismered a karaktert, nem éreztem semminek a súlyát. Végig 1 karakter miatt mozog 1 fő száll és amiatt keresnek egy fő elemet, de még annak sem éreztem fontos ... több»

Meglepő volt számomra, hogy a film német. Persze ki tudta volna hitelesebben ezt elkészíteni, mint egy onnan származó személy. Korábbi tapasztalataim és fenntartásaim megvoltak a német filmekkel kapcsolatban, határozottan megválogattam őket mindig. Ebbe a filmbe csak belefutottam véletlenül, és akkor arra jutottam, hogy érdekes a történet, miért ne. Pontosan ilyen belebotlások hozzák a legjobb döntéseket. Rég éreztem azt film közben, hogy idegbajt kaptam egyes lépésekben, és kínomban kimentem volna, csak ne történjen baj. Az együttérzés és a lebukástól való félelem kitart egészen a végéig. Ideje volt ezt a korszakot is elővenni és kicsit visszakalauzolni ezt az évtizedet is.

Csak poszteren futottam bele ebbe a filmbe, nem igazán kapjuk az arcunkba ezeket a filmeket. Örültem hogy mégis sor került a megtekintésére. Mindig is szerettem a detektív történeteket, főleg ha nem bogozható ki könnyen a megoldás. Ebben a filmben, sokáig éreztem hogy sejtem a valót, de mindig el kellett engednem azt amit gondolok, mert tekertek rajta 1-et. Nagyon elégedett voltam a lezárással is. A detektívünktől kicsit mást vártam, de jobb is volt hogy nem hozott egy James Bond-os komolyságot és egy kamu detektív zsenialitást. Azaz, hogy nem volt annyira tökéletes mint a többi, ezáltal kicsit szerethetőbbé vált.

Amikor az ember elmegy a moziba, valami ilyesmi élményre vágyik. Kap vicceset, szívszorítót, egy érdekes és más szemszögből egy már régóta rágott csontról. Valahogy még nem foglalkoztattak a Hitlerjugendek, de inkább az lehetett a baj, hogy olyan sok az impulzus, hogy mindig csak azt látjuk, amit láttatni akarnak velünk. Örülök, hogy végre erre is sor került, viccesen megismerkedhettünk a német fiatalok akkori életével, kicsit kifordítva. Amennyire vicces volt 1-1 jelenet, annyira volt szomorú is. Először, mikor megláttam Rebel Wilsont az előzetesben, határozottan elszomorodtam, nem igazán szeretem a komolytalansága miatt. Valahogy itt is ugyanazt adta vissza, mint amit eddig is játszott, d... több»