Ez a film inkább dramedy, mint sima vígjáték. Weaver brillírozik, egyszerre menő, vicces, és fájdalmas , de a sztori annyira kapkodós, hogy néha azt érzem, belefullad a mellékszálakba.
„Szarkasztikus megjegyzés ON: Disney megint kitalálta, hogyan adja el nekünk ugyanazt a sztorit mégegyszer… De tudjátok mit? Még így is működik a dolog. Az ohana-life leckéje még mindig betalál, és bevallom, a végén még meg is könnyeztem. Lehet fanyalogni a remake-eken, de ez most szívhez szóló lett.
Hatalmas rajongója vagyok az előző részeknek, és az új történet sem okozott csalódást. Nosztalgikus hangulat keveredik benne az igazi slasheres vérengzéssel, imádtam minden percét. Rengeteg utalást fedeztem fel a klasszikus horrorfilmekre, a zenék is telitalálat – teljesen visszarepít a '80-as évekbe. A véres jelenetekkel sem fukarkodtak, néhol szó szerint felsikkantottam a brutál megoldásoknál. :D
Tetszett, hogy a humoros és a drámai pillanatok kellőképpen ki vannak egyensúlyozva a történetben. Szerintem egy nagyon korrekt, szórakoztató film lett az eredmény.
Szerintem ez egy hihetetlenül jól sikerült film lehetett volna, hiszen ez egy fontos téma, csak épp a történet annyira sablonos, hogy bizonyos pontjain már-már szinte kiábrándítóan unalmas és lapos.
60 Egy jóravaló ház (2022)