Tyler

Nagyon adtam ezt a vibe-ot. Nem történik benne világmegváltás, mégis végig azt éreztem, hogy valami fontos dologról szól: arról, amikor először elhiszed magadról, hogy lehetsz valaki. A 80-as évek esztétika meg plusz pont, még úgy is, hogy amúgy nem az én korszakom.

Imádtam, hogy nem csak egy szokványos sport-dokufilm lett, hanem társadalmi és történelmi rétegekkel is bírt. Bölöni László figurája egyszerre inspiráló és emberi, végig ott volt a „kisfiúból sztár” dinamika. Viszont olyan érzésem volt, hogy néhány interjú túl hosszúra nyúlt, lehetett volna picit tömöríteni.

Szeretem, hogy a Netflix végre nem Amerikából érkező rendőröket tolt előtérbe, hanem mexikóiakat – végre látjuk, hogy a határ túloldalán is van mozgás. A szereplők jól ki vannak találva, főleg Nico és Gloria argumentumai ütnek. Viszont van pár sablonos pillanat is, ami visszahúz.

Nem mondanám rossznak, bár a párbeszédek néha kifejezetten szájbarágósak és valahogy nem mélyül el eléggé a sztori ahhoz, hogy igazán megfogjon.

Reménykedtem, hogy jó lesz, de a sztori és a karakterek is csalódást okoztak. Ott bujkált a háttérben egy kiemelkedő sorozat ötlete, de végülis csak okés lett.