Kutyából nem lesz szalonna – még egy villámcsapástól sem! Alapvetően nem vagyok a kutyás filmek rajongója, számomra túl szentimentálisak. Tim Burtonnek azonban ismét sikerült belopnia magát a szívembe ezzel a mesével, melyben szokásához híven csalhatatlan érzékkel egyesíti a csúnyát, a groteszket és a morbidot a széppel, a viccessel és a meghatóval. Szerintem már a tizenéves korosztály számára is könnyen befogadható a történet: a 12 éves húgommal néztük, neki is tetszett. Külön pluszpont a roppant ötletes magyar címért, illetve a számos filmes utalásért. (Eszembe jutottak a japán kaidzsú filmek, Drakula, Jurassic Park, Szörnyecskék, Coraline és a titkos ajtó, valamint a rendező egy korábbi filmje, az Ollókezű Edward is. Valaki vett észre másokat is... több»
Egy rettenetesen jellemtelen kecske esete, mely egyetlen rendes keresetet sem zsebelhet be, ezzel szemben rendszeresen el lesz fenekelve. Lehetetlen helyzetek, kellemetlen jelenetek, melyek kellemesen mekk-nevettetnek, remekbe szerkesztett zene – fergeteges egy gyerekmese lett!
A „hogyan készítsünk valamit minimális erőfeszítéssel”-projekt Idegesítő 12 éves főszereplő (olyan kiforrott beszólásokkal, amitől az ember eldobja az agyát), nulla százalékban árnyalt gonosztevők (akiket jobbára komolyan sem lehet venni), Star Wars-koppintások (lásd: „fénykard” és képzetlen „rohamosztagosok”, hogy az erdőben zajló üldözési jelenetről ne is beszéljek) és egy érzelmileg túlfűtött befejezés, melyben a film álfizikájának törvényei a családi dráma nevetségesen csöpögős záróakkordjához adaptálódnak – ezek jutnak elsősorban eszembe, ha Az Adam-projektre gondolok. Családi programnak szántam, de a feléig sem néztük meg, annyira fárasztó volt. A magam csendjében utólag végigszenvedtem, csak hogy joggal szidhassam. A filmet a teljes középszerűség... több»
Teológiai elmélkedés életre-halálra Az Eretneket mindenképpen felső kategóriás horrornak sorolnám be (a túlnyomó thriller-aspektusok ellenére is). Ez a film ismét bizonyítja, hogy a kevesebb több: pusztán a három szereplő hitkérdésekről való beszéltetésével, és egy zárt környezetben való ide-oda mozgatásával képes nagyon erős, hidegrázós feszültséget teremteni az első félidő – én legalábbis végig emelkedett pulzusszámmal ültem a képernyő előtt. Hugh Grant munkásságával köszönőviszonyban sem vagyok, az viszont biztos, hogy itt zseniálisan hozta karakterének lassan kibontakozó megszállottságát; a két lány szintén jól alakított. A második félidő sem hagy alább a borzongatás terén, viszont a tetőpont, s ezáltal a végkifejlet nem n... több»
A felismerés és az őrület határmezsgyéjén Ahányszor csak megemlítettem a „Pi” címet, mindenkinek a 2012-es „Pi élete” jutott eszébe, pedig szerintem jelen filmünknek is kijárna a szélesebb körű elismerés. Ez az alkotás volt az első találkozásom Darren Aronofsky művészetével, és azonnal a kedvenc rendezőim sorába is repítette őt. Mint a matematika és a pszichológiai horror-thriller műfaj rajongója, azt kell mondanom, ezt a filmet pontosan rám szabták. Ha valamire, akkor az eredetiségre nem lehet panasza senkinek: a témaválasztás üdítően egyedi. Szerintem mind a fekete-fehér fényképezés, mind a minimalista kivitelezés jót tett az összhatásnak, tovább fokozva a paranoid képsorok és hátborzongató szürreális hallucinációk keltette feszül... több»
75 Frankenweenie - Ebcsont beforr (2012)
Alapvetően nem vagyok a kutyás filmek rajongója, számomra túl szentimentálisak. Tim Burtonnek azonban ismét sikerült belopnia magát a szívembe ezzel a mesével, melyben szokásához híven csalhatatlan érzékkel egyesíti a csúnyát, a groteszket és a morbidot a széppel, a viccessel és a meghatóval. Szerintem már a tizenéves korosztály számára is könnyen befogadható a történet: a 12 éves húgommal néztük, neki is tetszett. Külön pluszpont a roppant ötletes magyar címért, illetve a számos filmes utalásért. (Eszembe jutottak a japán kaidzsú filmek, Drakula, Jurassic Park, Szörnyecskék, Coraline és a titkos ajtó, valamint a rendező egy korábbi filmje, az Ollókezű Edward is. Valaki vett észre másokat is... több»