Utolsó Előtti Mohikán

...hát..ööö...izé, na...
Az első két epizód nagyon szórakoztató. Nevetek és szomorkodok, mert minden egyes szava igaz. Valóban ilyen - na, jó, többé-kevésbé ilyen - egy vidéki állatorvos élete. Ígéretesen indul, de aztán gyorsan átesik a ló túloldalára (a ló túloldalára! érted, mert állatorvos! haha, érted, érted!) és ránk zúdul a dögletes klisécunami, hogy végül megkapjuk a teljesen kiszámítható és dögunalmas végkifejletet. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet leírok, de az menti meg a sorozatot, hogy rövid.

Jajj...
Az emberi hülyeség csimborasszója. Az első szándékom a befejezésre akkor történt, amikor a nyilvánvalóan Marine Le Pen-re hajazó francia elnökasszony a szélsőjobb előretörésétől tartott. A végső lökést az adta meg, amikor a brit miniszterelnökasszony tinédzser lánya a szigorúan titkos iratok között handabandázott, és számonkérte az anyját, hogy őt erről miért nem tájékoztatta... Mi van????? A szokásos Netflix-es körítést már nem is említem.

Végigszenvedtem... de minek???
Az első rész pörgős, izgalmas, és szépen megágyaz a másodiknak. De ezzel vége is. Az utolsó öt rész unalmas, vontatott. A végét már csak becsületből néztem meg, mert a harmadik résztől számomra teljesen érdektelenné vált a sztori és a szereplők sorsa. Az egyetlen üde színfolt a Josh Charles által megformált arrogáns amerikai CIA-ügynök. Nagyon árulkodó, hogy ő a legszerethetőbb karakter a sorozatban. Ne pazaroljátok erre az időtöket!

Ígéretesen kezdődik, de aztán beindul a szokásos Netflix-agymosás. Ha fehérnek születtél, akkor eleve elrendeltetett sorsod, hogy csakis rasszista/náci/homofób/felsőbbrendű/elnyomó lehetsz (a sorrend random)! Hát ennyi...

Úgy tűnik, ezt a sorozatot rajtam kívül nem értékelte senki. Sok indiait nézek, elmondhatom, hogy náluk nincs középút. Vagy hulladékot alkotnak, vagy nagyon jót. Nem állítom, hogy az utóbbi kategória, de nekem ez és a Gyilkosság Himachalban abszolút kedvenc!