Műfajom alapvetően a horror, thriller, esetleg dráma. Szóval, aki romantikus ömlengésről, vagy kacagtató vígjátékokról szeretne olvasni, az én írásaimmal ne fáradjon, ilyet nem fog köztük találni.
A magam szórakoztatására kezdtem el filmkritikákat írni, de ki tudja, lehet, hogy egyszer majd komolyabban is foglalkozom majd ezzel.
Írok arról, ami tetszett, időnként arról is, ami nem, arról pedig mindenképp, ami elgondolkoztatott.
Nem vagyok beszélgetős típus, úgyhogy ha üzenetet írsz és nem válaszolok, ne vedd magadra… Persze van olyan beszédtéma, amivel fel lehet kelteni az érdeklődésemet, de chit chattingre nem vagyok alkalmas.
Az a célom, hogy az írásaimmal járuljak hozzá a körforgáshoz. Ha ez sikerül és akár csak egy valakinek is tetszik, amit csinálok, már megérte.
Köszönöm mindenkinek, aki megtisztel azzal, hogy elolvassa az írásaimat!
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
80 Ne gyere haza (2024)
Időnként még mindig nehéz levetkőzni a távol-keleti alkotások iránti fenntartásokat. Pedig tény, hogy főleg az utóbbi években többször is bizonyítást nyert, hogy a világ ezen szegletében is tudnak jó filmeket és jó sorozatokat csinálni. Még ezzel együtt is sokáig gondolkoztam, hogy belefogjak-e a „Ne gyere haza” című thai szériába. Összecsapott tucathorrorra számítottam, töltelékjelenetek és kiszámítható ijesztgetések tömkelegével. Ehhez képest kaptam egy szuper jó, egyben ledarálós, minden horrorsallangtól mentes, jól felépített sztorit. Az utolsó epizód előtt kicsit aggódni kezdtem, hogy vajon az alkotók itt is beleestek-e abba a csapdába, amibe manapság a filmkészítők (a sorozatkészítők m... több»