Vannak témák, amelyek megannyi év után is foglalkoztatják az embereket. Ilyen John Belushi tragédiája is, amit nehéz eltemetni. A kiemelkedően tehetséges előadók, alkotók önpusztítása olyasmi, ami felett szinte lehetetlen napirendre térni, még, ha az ok-okozati viszonyok pontosan felrajzolhatóak és tudati szinten megérthetőek is.
Belushi a filmvásznon és a vásznon kívül is generációjának egyik legnagyobb hatású alakja volt. És bár azóta számos forrásból tudjuk, hogy ez mások számára nem mindig volt épp a legjobb, személyisége és karizmája semmihez sem hasonlított, amit a szórakoztatóipar világa korábban látott.
Tragikus módon Belushi maga is belebukott a függőségébe 1982-ben, de még mindig volt egy támogató köre, amely azt akarta, hogy örökké a színpadon maradjon, elsősorban Dan Aykroyd, aki egyben Blues Brothers "testvére" és bajtársa volt.
Aykroyd emlékei
A Rolling Stone-nak nyilatkozva Aykroyd arról beszélt, mindig meg kellett találnia az egyensúlyt, hogy Belushit úgy tartsa meg, hogy közben ne legyen annyira basáskodó, hogy az ellene forduljon:
„Eléggé kézben tartottam és percről percre figyeltem a viselkedését - aztán egy kicsit engedtem a pórázt tudva, hogy ha túl erősen húzom vagy ellenállok, akkor a fák közé fog menni. Elment volna. Így hát nagyon óvatosan kezeltem. Próbáltam irányítani, ami nagyon nehéz, ha valaki szereti a kokaint. Mérni a kontrollt, megpróbálni elrejteni egy-egy csomagot, és meggyőződni arról, hogy van-e elég, hogy átjussunk a sűrűjén. Vagy gondoskodni arról, hogy legyenek olyan napok, olyan éjszakák amikor egyáltalán nem csinálja.”
...de sajnos ez sem volt elég
De Aykroyd csak ennyire tudott Belushi felett őrködni. 1982 márciusában - két évvel azután, hogy véget ért a Saturday Night Live-ban való szereplése és a Blues Brothers a mozikba került - Belushi meghalt, miután egy Robin Williamsszel és Robert De Niroval töltött éjszakát követően speedballt (kokain és heroin kombinációját) vett be. A nő, aki az adagot beadta neki, Cathy Smith, végül másodfokú gyilkosságért ült.
Kétségtelen, hogy John Belushi öröksége tovább él, mint komikus és mint figyelmeztető példa. Ahogy Aykryod fogalmazott:
„Amiről emlékezni fognak rá, azon nem tudunk változtatni - és ez az a látványos munka, amit végzett, és a gyalázatos módja a halálának. Tehát ez minden. De azt hiszem, arról kell tájékoztatni az embereket, hogy ki volt ő magánemberként: olvasott volt, melegszívű, vicces volt, vonzó. Igazi ezerwattos lámpa volt, aki köztünk járt-kelt.”
