Filmadaptációk Dean R. Koontz regényeiből: A halottlátó

2024.05.24 09:13 Kóborló Olvasottság: <100x

1

Tinédzserkoromban a legtöbb esetben két írónak a könyveit olvasgattam, méghozzá Stephen King és Dean R. Koontz regényei nyűgöztek le igazán. Szerencsémre mindkét író igencsak számos történettel örvendeztette meg az olvasóit, és eme két szerző könyveit a mai napig is nagy örömmel olvasom. Mondjuk, míg Mr. Kingnek majdhogynem már szinte az összes regényét mozgóképre adaptálták vagy film, vagy sorozat formájában, addig viszont sajnos Mr. Koontz történeteiről ez nem mondható el, ugyanis szinte csak egy tucatnyi regényéből készült filmadaptáció (aminek az okát nem is nagyon értem). Jómagam úgy gondolom, hogy Mr. Koontz történetei is simán megállnák a helyüket, a filmek avagy a sorozatok világában. Na de lássuk, hogy milyen is lett az Odd Thomas - A halottlátó című film!

Mint oly sok esetben, jelen filmünket is láttam már korábban, és arra kimondottan emlékeztem, hogy anno annak idején, nagyon is meg voltam vele elégedve, emiatt pedig gondoltam, felfrissítem eme emlékeket. Előjáróban csak annyit írnék, hogy az Odd Thomas - A halottlátó című produkció második megtekintése során is kellően szórakoztató tudott maradni.

A Stephen Sommers rendezésében elkészített Odd Thomas - A halottlátó filmadaptációja kimondottan jól fogta meg azt a sajátos ábrázolási módot, amely leginkább jellemzi Dean R. Koontz regényeit, miszerint hogy nincsenek hosszas felvezetések, illetve hogy a legtöbb esetben egyből belecseppenünk az események sűrűjébe, és csak kapkodjuk a fejünket a rengeteg ránk zúdított információk súlya alatt. Nincs ez másként e filmadaptáció esetében sem, emiatt pedig szinte mindig történik valami a vásznon, és egy perce sem ül le a történet. Ráadásul szinte az első percétől az utolsóig, mindvégig rendkívül szórakoztató tud maradni. Nekem személy szerint talán csak a történet befejezése volt egy hangyányit giccses, de amikor ezt ellensúlyozták a romantikus és drámai elemekkel, akkor szinte azonnal visszanyerték a tetszésemet. A történetben elhelyezett kisebb-nagyobb csavarok is teljes mértékben megállták a helyüket, és egy pillanatra sem éreztem azt, hogy mindezen dolgokat csak a hatásvadászat érzetéért láthatjuk.

Egy könyv filmre vitelénél akármennyire nem akarjuk, de mindig egy kicsit összehasonlítjuk a filmet a könyvvel, és hát e téren sem panaszkodhatunk sokat, bár azért egyes történetbéli karakterek nem kaptak akkora hangsúlyt, avagy játékidőt a filmben, mint mondjuk a könyv lapjain, de ez legyen a legnagyobb gondunk, merthogy a film kimondottan jól adaptálta a könyv lapjainak az izgalmát a vászonra.

Ezek után pedig térjünk rá a filmbéli karakterekre, merthogy talán e téren a legerősebb Stephen Sommers filmje. Már a Dean R. Koontz regényében megismert karakterek is igencsak gyorsan belopják magukat az olvasó szívébe, és a filmváltozatban ezt csak tetézik. Ugyanis egytől egyig az összes filmbéli karakternek sikerült valamilyen érzéseket kiváltania belőlem. A címszereplő Odd Thomas szerepében látható Anton Yelchin (1989–2016) egyszerűen fantasztikus volt, míg a szerelmét alakító Addison Timlint is pillanatok alatt megkedveljük, emiatt pedig mindvégig képesek vagyunk izgulni értük.

A relatív alacsonyabbnak mondható gyártási költségek (közel 27 millió dollár) sem nyomták negatívan rá a bélyegét a filmre, bár igaz, hogy a filmbéli CGI technika mára már kicsit megkopott, de még bőven az élvezhető tartományba esik. A film zeneszerzőjének, John Swihartnak is sikerült elkapnia a film hangulatát, így itt pedig egy élvezhető soundtracket kapunk tőle. Ráadásul kapunk egy-két igazán kreatív kamerabeállítást is a film alatt.

Mindent egybevéve az Odd Thomas - A halottlátó egy könnyed és rendkívül szórakoztató horrorfilm lett, amelynek kimondottan jól sikerült Dean R. Koontz könyvét filmre vinnie. Nagy bánatomra nem folytatták, pedig még bőven van/volt tartalom Odd Thomas kalandjaiban.