Néztem egy 2022-es angol remake-et (Living), és az remekül átjött, úgyhogy kedvet kaptam az eredetihez, hát letöltöttem, és nekiláttam. Valamennyi kihívást okozott, hogy csak japán nyelven, angol felirattal találtam meg, de ez önmagában nem lehetetlenítette el a küldetést. Nos, a remake jó volt, ezt viszont bármennyire végig akartam nézni, a fele környékén elakadtam. Kurosawa óriási becsben áll filmértő körökben, szerintem még keresztet is szoktak venni, mielőtt szájukra veszik a nevét, de nekem ez a film nem igazolta ezeket a magasságokat. Sokszor kissé esetlen és túljátszott, mint mondjuk a hanoi vízi bábszínház előadása, vagy egy balinéz barong tánc. Meg ilyen béna narrációk vannak benne, hogy ez itt a főszereplőnk gyomra (röntgenfelvételt látunk), de főszereplőnk még nem tudja, hogy pont-pont-pont. Aztán mutatják a hivatalban, és a narrátor alámondja, hogy főszereplőnk a hivatalban csak az idejét próbálja kitölteni. Ezeket kínosan ügyetlen megoldásoknak találtam, azért 1952-re már ennél már bőven jobban megcsinált filmek is voltak. Ja, fun fact: elterjedt vélelem szerint a japánoknál a gyász színe a fehér, de nagyon nem, itt 1952-ben baromira feketében vannak a temetésen.
Néztem egy 2022-es angol remake-et (Living), és az remekül átjött, úgyhogy kedvet kaptam az eredetihez, hát letöltöttem, és nekiláttam. Valamennyi kihívást okozott, hogy csak japán nyelven, angol felirattal találtam meg, de ez önmagában nem lehetetlenítette el a küldetést. Nos, a remake jó volt, ezt viszont bármennyire végig akartam nézni, a fele környékén elakadtam. Kurosawa óriási becsben áll filmértő körökben, szerintem még keresztet is szoktak venni, mielőtt szájukra veszik a nevét, de nekem ez a film nem igazolta ezeket a magasságokat. Sokszor kissé esetlen és túljátszott, mint mondjuk a hanoi vízi bábszínház előadása, vagy egy balinéz barong tánc. Meg ilyen béna narrációk vannak benne, hogy ez itt a főszereplőnk gyomra (röntgenfelvételt látunk), de főszereplőnk még nem tudja, hogy pont-pont-pont. Aztán mutatják a hivatalban, és a narrátor alámondja, hogy főszereplőnk a hivatalban csak az idejét próbálja kitölteni. Ezeket kínosan ügyetlen megoldásoknak találtam, azért 1952-re már ennél már bőven jobban megcsinált filmek is voltak. Ja, fun fact: elterjedt vélelem szerint a japánoknál a gyász színe a fehér, de nagyon nem, itt 1952-ben baromira feketében vannak a temetésen.