A film legpozitívabb része egyértelműen a színészi teljesítmény. Kevés szavakkal leírt párbeszéd hangzik el a filmben, minden mondatnak jelentősége van, de annál többet mesélnek a szemek, a gesztusok, a rendezői beállítások és a zene, és bár ez nagyon szép és jó, hátránya, hogy néha mégis kicsit mesterkéltnek tűnik tőle a film. Zamperini elképesztő figura volt, döbbenetes, miket kellett átélnie, ezt is aláírom, de én személy szerint nem szeretem az olyan filmeket, amik egy-egy embert állítanak be hősnek, különösen ilyen háborús témában, ahol minden katona és tiszt elszenvedte a maga embertelenséggel telt éveit, bármelyik oldalról legyen is szó. Ennek ellenére, filmes szempontból a Rendíthetetlen szép és igényes alkotás, csak egy kicsit "túl amerikai" az én ízlésemnek, ha értjük, mire gondolok... Zamperini és társai előtt pedig le a kalappal.
A film legpozitívabb része egyértelműen a színészi teljesítmény. Kevés szavakkal leírt párbeszéd hangzik el a filmben, minden mondatnak jelentősége van, de annál többet mesélnek a szemek, a gesztusok, a rendezői beállítások és a zene, és bár ez nagyon szép és jó, hátránya, hogy néha mégis kicsit mesterkéltnek tűnik tőle a film. Zamperini elképesztő figura volt, döbbenetes, miket kellett átélnie, ezt is aláírom, de én személy szerint nem szeretem az olyan filmeket, amik egy-egy embert állítanak be hősnek, különösen ilyen háborús témában, ahol minden katona és tiszt elszenvedte a maga embertelenséggel telt éveit, bármelyik oldalról legyen is szó. Ennek ellenére, filmes szempontból a Rendíthetetlen szép és igényes alkotás, csak egy kicsit "túl amerikai" az én ízlésemnek, ha értjük, mire gondolok... Zamperini és társai előtt pedig le a kalappal.