Tinédzserkoromban két írónak a könyveit olvastam leggyakrabban, méghozzá Stephen King és Dean R. Koontz regényeiért voltam szinte megörülve. Szerencsére mindkét írónak a műveivel az időben ismerkedtem meg, amikor már igazán sok regényük jelent meg idehaza, így szinte bőségesen el voltam látva olvasnivalóval tőlük. Mára már odáig jutottam, hogy szinte mindkét kiváló írónak majdhogynem az összes regénye megtalálható a könyvespolcomon, és talán pont emiatt gondoltam arra, hogy újranézném Dean R. Koontz egy korábbi regényének a filmadaptációját, a Fantomokat. Sajnos a könyvre már nem nagyon emlékszem, de annyi azért még megmaradt belőle, hogy kimondottan tetszett. Na de lássuk, hogy mit is kapunk a kicsivel több mint másfél órányi játékideje alatt ettől a filmtől.
Mint már fentebb említettem, jó pár évvel ezelőtt már volt szerencsém ehhez a filmhez, így sajnos kimondottan nagy meglepetéseket nem igazán tartogathatott számomra eme alkotás. Mindig kissé megrökönyödök azon a dolgon, hogy nemcsak idehaza, de a világ számos országában mennyire sikeres író Dean R. Koontz, és mégis csupán egy maroknyi regényénél érezte a filmipar azt, hogy érdemes lenne filmre adaptálni a regényeit.
Maga a film története rendívül jól indít, hisz pokolian jól sikerül kiaknázniuk a készítőknek az ismeretlentől való rettegés erejét. Már ezzel sikerül a film nézőjét a képernyőre tapasztani, ugyanis elképesztően gyorsan beindítják a cselekményeket. Nincs itt hosszas felvezetés, csak a tapintható félelem, egy szinte teljesen kihalt kisváros minden szegletében. A film forgatókönyvírója, aki jelen esetben maga Dean R. Koontz volt, a karakterek megismertetésével sem igazán vesződik, ugyanis megelégszik csupán annyival, hogy csak pár rövidebb mondat erejéig bemutatja a történet főszereplőinek szánt testvérpárt, Lisát (Rose McGowan) és Jennifert (Joanna Going). Továbbá azt is csak dicsérni tudom a történetben, ahogy a szereplőink csak találgatják, hogy vajon mi is történhetett eme festőien békés kisvárosban.
Talán az első apróbb minőségzuhanást akkor éreztem a történeten, amikor becsatlakozik az események folyamába Ben Affleck, Liev Schreiber és Nicky Katt filmbéli karaktere, ugyanis túlságosan is racionálisan viselkednek, és ez igencsak csökkenti azt a fajta ismeretlentől való félelemkeltést, amiben addig annyira erős volt a film. Persze mindez még bőven megbocsátható lehetett volna ahhoz képest, ami majd csak ezek után jön. Tulajdonképpen a film félelemfaktorát teljesen el is felejthetjük a játékidejének a közepére, mert hiába kapunk jó pár új karaktert a történet előrehaladtával, ezekkel sem a forgatókönyvíró (Dean R. Koontz), sem pedig a rendező (Joe Chappelle) semmit nem tud kezdeni. Mindezen új karakterek közül a legfájóbb a filmbéli Dr. Timothy Flyte karakterét alakító Peter O'Toole (1932–2013) jelenléte, aki leginkább a ripacskodásával tudott emlékezetes maradni számomra. Továbbá ahogy haladunk előre a film történetében, úgy válik egyre kevésbé félelmetessé az egész, míg a végére szinte már nem is marad semmi abból, ami annyira emlékezetesé tette a film első fél óráját számomra.
Mindent egybevéve sajnos hiábavalóvá vált, a kimondottan erős kezdés és a szerintem zseniális könyves alapanyag, mert mindez nálam csak épphogy eléri az átlagos szintet.
62 Fantomok (1998)
A Fantomok című film történetében egy coloradói városkában eltűnik 350 ember, majd 150-en meghalnak titokzatos módon. Egy sítúrára érkező testvérpár és a helyi seriff... több»
Szereplők: Ben Affleck, Peter O'Toole, Liev Schreiber, Rose McGowan, Robert Knepper
