Talán ott kellene kezdenem, hogy maga a film megtalálás nem volt egyszerű... Valamikor régebben egy előzetes megnézésénél úgy volt, hogy rákeresek, és megnézem a filmet, de aztán valami miatt elkerülte a figyelmemet, és a címét is elfelejtettem sajnos... A minap valahogy mégis eszembe jutott a kisfiú az űrhajós sisakjával, de a film címe egyszerűen nem ugrott be, így hát úgy döntöttem, hogy a Google keresőbe rákeresek úgy, mint „űrhajós sisakban öltözött kisfiú”. Biztosan viccesnek tűnik, hogy így kerestem rá (mondanom sem kell, hogy ha valaminek a címét nem tudom, akkor valami kapaszkodót, ötletet használva megkeresem azt a filmet, aminek a címe nem jut az eszembe, és rákeresek cím nélkül találom szöveggel...), de mindenképpen meg akartam tudni, hogy miről szól a film, és milyen hatással lesz rám a történet, a karakterek, a zene és minden, ami egy film megnézésével együtt jár. Szóval szerencsére a megkeresés eredménye sikerrel zárult, mert ahogy rákerestem, be is adta a kereső a filmet! :)) Így nem volt más dolgom, mint hogy megnézzem, igaz, hozzá kell tennem, hogy éjszaka 1-kor kezdtem bele a nézésébe. :))) Sokan biztosan most azt gondolják, hogy hülye ez!? ...ilyenkor filmet nézni, a francokat, inkább alszom, vagy valami hasznos dologgal töltöm el az időmet! Hát igen... ki így, ki úgy gondolja, hogy mikor és mennyi időt fordít egy film megnézésére... Én abszolút nem sajnáltam rá az időmet azért, mert se álmos, se fáradt nem voltam, meg hát a kíváncsiság sem hagyott nyugodni, hogy mit lehet ebből a sztoriból kihozni... Azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy láthattam, sőt, inkább azt sajnálom, hogy nem néztem már meg korábban!!! Nem véletlenül jelöltem be kedvencként, mert igazán szívhez szóló történetet jutott el hozzám, sok tanulsággal együtt, ami igazán hatott rám!!! Maga a gyerek személyisége, karaktere, a szereplők, a történet, a zene... egyszóval komplexen belém csapott, mint valami villám!!! A filmet nézve sok minden eszembe jutott... Arról nem is beszélve, hogy a könnycsatornáimat eléggé próbára tették egyes jelenetek, karakterek átszellemülése, odaadása, hitelessége. Sok minden kavarog azóta bennem a film láttán, de talán, ami igazán nagy hatással volt rám, az maga a gyerek arckifejezése, lelkivilága, mérhetetlen egyszerűsége és jósága. Azon tűnődtem, hogy életünk folyamán sajnos olykor meg kell élnünk rossz dolgokat ahhoz, hogy tudjuk értékeli és tiszteletben tartani a jót. Szóval van még mit tanulnunk... Mondjuk, a nővére is jól alakította a szerepét, amit alázatosan, szerényen és őszintén eljátszott, ámbár nem lennék meglepődve, hogy alapból ilyen lelkületű személyiség. Különösen megindító és kellemes volt az is, hogy a szereplőket külön-külön bemutatták saját kis gondolatvilágukkal. Ez a csodás film úgy volt jó, ahogy van!!! Azért meg külön köszönet a forgatókönyvírónak, rendezőnek, operatőrnek, stábnak, hogy megteremtették ezt a lelket melengető, szívbe markoló, zseniális alkotást!!! :)))))
Talán ott kellene kezdenem, hogy maga a film megtalálás nem volt egyszerű... Valamikor régebben egy előzetes megnézésénél úgy volt, hogy rákeresek, és megnézem a filmet, de aztán valami miatt elkerülte a figyelmemet, és a címét is elfelejtettem sajnos... A minap valahogy mégis eszembe jutott a kisfiú az űrhajós sisakjával, de a film címe egyszerűen nem ugrott be, így hát úgy döntöttem, hogy a Google keresőbe rákeresek úgy, mint „űrhajós sisakban öltözött kisfiú”. Biztosan viccesnek tűnik, hogy így kerestem rá (mondanom sem kell, hogy ha valaminek a címét nem tudom, akkor valami kapaszkodót, ötletet használva megkeresem azt a filmet, aminek a címe nem jut az eszembe, és rákeresek cím nélkül találom szöveggel...), de mindenképpen meg akartam tudni, hogy miről szól a film, és milyen hatással lesz rám a történet, a karakterek, a zene és minden, ami egy film megnézésével együtt jár. Szóval szerencsére a megkeresés eredménye sikerrel zárult, mert ahogy rákerestem, be is adta a kereső a filmet! :)) Így nem volt más dolgom, mint hogy megnézzem, igaz, hozzá kell tennem, hogy éjszaka 1-kor kezdtem bele a nézésébe. :))) Sokan biztosan most azt gondolják, hogy hülye ez!? ...ilyenkor filmet nézni, a francokat, inkább alszom, vagy valami hasznos dologgal töltöm el az időmet! Hát igen... ki így, ki úgy gondolja, hogy mikor és mennyi időt fordít egy film megnézésére... Én abszolút nem sajnáltam rá az időmet azért, mert se álmos, se fáradt nem voltam, meg hát a kíváncsiság sem hagyott nyugodni, hogy mit lehet ebből a sztoriból kihozni... Azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy láthattam, sőt, inkább azt sajnálom, hogy nem néztem már meg korábban!!! Nem véletlenül jelöltem be kedvencként, mert igazán szívhez szóló történetet jutott el hozzám, sok tanulsággal együtt, ami igazán hatott rám!!! Maga a gyerek személyisége, karaktere, a szereplők, a történet, a zene... egyszóval komplexen belém csapott, mint valami villám!!! A filmet nézve sok minden eszembe jutott... Arról nem is beszélve, hogy a könnycsatornáimat eléggé próbára tették egyes jelenetek, karakterek átszellemülése, odaadása, hitelessége. Sok minden kavarog azóta bennem a film láttán, de talán, ami igazán nagy hatással volt rám, az maga a gyerek arckifejezése, lelkivilága, mérhetetlen egyszerűsége és jósága. Azon tűnődtem, hogy életünk folyamán sajnos olykor meg kell élnünk rossz dolgokat ahhoz, hogy tudjuk értékeli és tiszteletben tartani a jót. Szóval van még mit tanulnunk... Mondjuk, a nővére is jól alakította a szerepét, amit alázatosan, szerényen és őszintén eljátszott, ámbár nem lennék meglepődve, hogy alapból ilyen lelkületű személyiség. Különösen megindító és kellemes volt az is, hogy a szereplőket külön-külön bemutatták saját kis gondolatvilágukkal. Ez a csodás film úgy volt jó, ahogy van!!! Azért meg külön köszönet a forgatókönyvírónak, rendezőnek, operatőrnek, stábnak, hogy megteremtették ezt a lelket melengető, szívbe markoló, zseniális alkotást!!! :)))))