Az egyik kedvenc gyerekkori játékunkat ültették át filmbe. Ez az igazi “csendkirály”. Az alapötlet gyakorlatilag észveszejtő, nagyon elmés lett a kivitelezése és hát izgalomban nincs hiány. Teszi ezt hang nélkül. Egész életünkben a hangok körbevesznek minket, sokuk fel sem tűnik már egy idő után de ott vannak. Belegondolni, hogy pont ez az ami fegyver lehet egy idegen faj kezében... az elborzasztó. Egy ilyen világban minden megszűnne amit már megszoktunk. Olyan szabályok közé kerülnénk amik minden egyes percünket meghatározzák, hova lépjünk, milyen halkan kell suttognunk és még sorolhatnám. A koncepció a következő, adott egy idegen lény, akiknek hallásuk kiváló, és egy család akik valami módon túl élik e lények invázióját. Az ő nehéz életüket követhetjük nyomon a filmen. Nem mézes mázos utazáson vesznek részt azt le kell szögezni. Gondolhatnánk, hogy mi izgalom van abban ha pár sustorgó, mutogató embert kell nézni másfél óráig. Hát ez nem ennyire egyszerű. Sokkal többet ad mint elsőre gondolná az átlag néző. Ugyanis hőseink elég szigorú korlátok között élnek. Nagyon feszült minden pillanat benne. Azon kívül, hogy milyen az életük tegyük hozzá, hogy nem elhanyagolható az a tény, hogy egy családot kell néznünk nem pedig idegen emberek csoportját. Így jelen van a gyermekek féltése, az apa odaadása és óvó szeretete, végül de nem utolsó sorban pedig az anya végtelen aggodalma és hűsége családja iránt. Hibátlanul adták vissza a színészek ezen érzelmek mindegyikét. Nálam biztos, hogy ez lesz az év horror filmje. És ne felejtsük el... pszt.
Az egyik kedvenc gyerekkori játékunkat ültették át filmbe. Ez az igazi “csendkirály”. Az alapötlet gyakorlatilag észveszejtő, nagyon elmés lett a kivitelezése és hát izgalomban nincs hiány. Teszi ezt hang nélkül. Egész életünkben a hangok körbevesznek minket, sokuk fel sem tűnik már egy idő után de ott vannak. Belegondolni, hogy pont ez az ami fegyver lehet egy idegen faj kezében... az elborzasztó. Egy ilyen világban minden megszűnne amit már megszoktunk. Olyan szabályok közé kerülnénk amik minden egyes percünket meghatározzák, hova lépjünk, milyen halkan kell suttognunk és még sorolhatnám. A koncepció a következő, adott egy idegen lény, akiknek hallásuk kiváló, és egy család akik valami módon túl élik e lények invázióját. Az ő nehéz életüket követhetjük nyomon a filmen. Nem mézes mázos utazáson vesznek részt azt le kell szögezni. Gondolhatnánk, hogy mi izgalom van abban ha pár sustorgó, mutogató embert kell nézni másfél óráig. Hát ez nem ennyire egyszerű. Sokkal többet ad mint elsőre gondolná az átlag néző. Ugyanis hőseink elég szigorú korlátok között élnek. Nagyon feszült minden pillanat benne. Azon kívül, hogy milyen az életük tegyük hozzá, hogy nem elhanyagolható az a tény, hogy egy családot kell néznünk nem pedig idegen emberek csoportját. Így jelen van a gyermekek féltése, az apa odaadása és óvó szeretete, végül de nem utolsó sorban pedig az anya végtelen aggodalma és hűsége családja iránt. Hibátlanul adták vissza a színészek ezen érzelmek mindegyikét. Nálam biztos, hogy ez lesz az év horror filmje. És ne felejtsük el... pszt.